Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Bády László. Népi gyógyászati emlékek Ipolytölgyesen

tudatta vele a jelenség, hogy az ura meghal, nincs szükség az orvosságra. Viszszafordult és az ura tényleg halott volt." Jó hírt is közölhet a jelenség: „A szülém olyan beteg volt, hogy a néném is eljött, legyünk együtt, ha meg találna halni. Hárman voltunk a házban, szülém az ágyon, mi ketten meg a szalmán, mert csak egy ágyunk volt. Anyám inni kért, mikor az ajtó hirtelen elkezdett reszketni, zörögni, mintha csak valaki rázta volna. Gyorsan kinéztünk, de nem láttunk senkit. Negyedóra múlva lett volna éjfél; a zörgés után szülém fölkelt és maga ivott, pedig addig mozogni se tudott, éjfélre már annyira jól volt, hogy nem akartuk elhinni. A jelenség azt tudatta, hogy szülém meggyógyul." Mesélte id. T. R.-né. — A Fazekas Ferkót viszont úgy megijesztette egyik éjjel, hogy belebetegedett. „Egész a Cserge-házig szaladt rémületében, mikor meglátta, hogy a fejetlen barát széttaposta a tábortüzet a Felsőhatárban." Ez a fejetlen barát valami boszorkány lehetett, mert az tudott átváltozni, amivé csak akart. Volt, amelyik macska vagy kutya képében járt éjjel. „Velünk szembe egy ismeretlen, nagy fehér kutya könyökölt be éjjel az ablakon és úgy nézte, mikor az asszony harcolt a halállal." Az éjjeli vándorok nemegyszer találkoztak útjukban lángoló fejű kutyával. Tölgyesen sok boszorkány volt. Ahány meszes csak megfordult a faluban, az mind csodálkozott, hogy mennyi kürtőn lát lófejet, lólábat, lópatkót vagy piros kakast. Ilyenekkel tájékoztatták egymást Hollétükről a boszorkányok, de a jeleket csak a beavatottak látták. Zsirai János előbb óvatosan körülnézett a szobában, mikor mesélte, hogy milyen „Gyalázatos idők jártak akkoriban, az apám hat hétig feküdt rontásban, pedig csak annyit mondott M-nénak, hogy mért viszi el a füvet, amiért mink adtunk pénzt. Engem is megrontott, elkezdett az ujjam gyűlni és az orvos kacsaszájat szedett ki belüle, mikor fölvágta. Elég volt egy rossz szó és kész volt a rontás. A kisgyarmati lagziban meztelenül állt egy lyány a vendégek előtt, mert megpirongatta a cigányt és annak az nem tetszett. A cigány boszorkányságára hullott le róla minden ruha." A boszorkányok a Gonosszal álltak kapcsolatban — ahogy világszerte hitték.

4 Tölgyesen ezt a szenteltvíz ereje is bebizonyította, mert „Egy asszonyt ez mentette meg attul, hogy a malomkerék nem esett a fejire, amelyik egy hajszálon forgott fölötte." Rengeteg bajt csináltak a faluban, volt olyan ház, ahol egy rossz ló kivételével minden állat megdöglött. Egy Kissallóról hozott tudós pásztor bizonyította be, hogy boszorkány keze van a dologban, mert fölásta az istállót és a földben sok rongyot talált. Itt ezt, máshol pedig kutyafejet, kacsaszájat, macskafejet meg csontokat ásott el a küszöb tövébe és aki először átlépte, rontásba esett és hetekig ágyban fekve szedegethette lábából a kócot, a kanfogat meg a csontokat. Halálos rontás is megesett. Egy 20 éves asszony ennek tulajdonította édesanyja halálát. Azt is tudni vélte, ki rontotta meg, „de nem mondom meg a nevit". Megdagadtak az ízületei és hiába vitték bármelyik kórházba, sehol sem tudtak rajta segíteni. „Az orvos megmondta Mikolán, hogy rontáson nem lehet segíteni."

5 ötéves szenvedés után halt meg az anyja. Jól emlékszik, hogy egy ember vissza akarta csinálni a rontást, de nem sikerült neki. Még ő segített a konyhából kihordani a lyukas fazekat meg a lábasokat. Ezekre ültette anyját az ember, letakarta pokróccal, füstölt valamivel és morgott, vagy inkább mormogott közben.

6 Molnár Rozi néni arra is képesnek tartotta a boszorkányokat, hogy kicse509