Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről

tató analógiás gyógymódokra is. Kizárólag az embergyógyítás közlésére szorítkozunk, viszont néhány állatgyógyításra vonatkozó adat is figyelmet érdemel.

36 Ha a gyermeket megigézték (1. az igézés tüneteinek, okozóinak leírását a boszorkány hitnél), szenes vizet csináltak. Általánosan ismert gyógymód. Vámosmikolán, Perőcsényben egy pohár vízbe négy szem „üszköt" dobtak, mindegyiket megnevezték: ember, asszony, lány, gyermek. Amelyik először lebukott, az igézte meg a gyermeket. Visszakézből megmosták az arcát, szemébe, szájába is csöppentettek, majd az ajtósarokvasra kiöntötték. Perőcsényben úgy öntötték ki, hogy előbb a sarokvasra öntöttek belőle, közben számoltak: 1, 2, 3, 4, aztán a kilincs fölé, visszafelé számolva: 4, 3, 2, 1. Bernecebarátiban, Kemencén hasonlóan készült a szenes víz, azzal a különbséggel, hogy a szenek vízbe dobása előtt egy tiszta seprűből két cirokszálat kihúztak és a tányérban keresztberakták. A szeneket az előbbi módon megnevezve a cirok négy sarkára tették (1., 2. kép). A szenes víz mellett az igézés általánosan elterjedt ellenszere volt még a vizeletben való megmosdatás. Az anya saját vizeletével törölte meg a gyermek arcát. A különböző füvekben való fürösztés is az igézés hatásos gyógymódjai közé tartozott. A temetői sírokról és az úrnapi sátrakból szedett különféle füvek gyógyító erejűek.

37 Perőcsényben a halálra igézett gyermeket világválasztó fűben fürösztötték meg. Ha a fürdővíz gőze felfelé szállt, életben maradt, ha szétterjedt, belehalt a gyermek az igézésbe. Ugyancsak Perőcsényben temetőből szedett kilencféle fűből, diófáról metszett kilenc új sarjból készült a fürdővíz. A gyógyító növények szedésének ideje, módja is kötött volt. Perőcsényben naplemente után kellett kimenni a temetőbe és kilenc címerfáröl, kilenc élfáról visszafelé számolással (9, 8, 7 ...) egy-egy darabot lemetszeni. A fürdőteknő négy sarkába egy-egy darab kenyeret tettek, és fürösztés után az anya jobb keze mutatóujjával a gyermek szájába is csöpögtetett a vízből. Vagy kék temondár fű, zsálya, ezerjófű, világválasztó fű kifőzött levében kellett háromszor megfürdetni napfelkelte előtt három ajtó, a konyha- és a két házajtó küszöbén. Kemencén ugyancsak temetőben szedett kék temondár fűből készült a fürdővíz. Vámosmikolán az úrnapi sátrakból szedett szentelt füvekben (kakukkfű, pipacs) fürösztötték meg a gyermeket. Egyébként a gyógyító növények közül leggyakrabban ez utóbbit, az úrnapi füveket, növényeket használták, és a belőle készült főzetet szénapernyének nevezik ezen a vidéken. A szénapernyét nemcsak szemverés ellen, hanem más betegségek gyógyításánál is sűrűn használták.

38 Igézés ellen még a további gyógymódokat alkalmazták: Perőcsényben az anya kiment a folyópartra, és ahol három helyről folyt össze a víz, merített viszszakézből egy kannával, és megfürösztötte benne a gyermeket. Ugyanitt az anya éjfélkor térden csúszva háromszor megkerülte a templomot a megigézett gyermekkel. Az is hatásos volt, ha az anya a nyelvével „kinyalta a gyerek szemét".

39 Az igézés mellett az ijedtség, helyi szóval ihedség gyógyításánál alkalmaztak még különböző irracionális gyógyító eljárásokat. Bernecebarátiban ólmot öntöttek, és megfigyelték a formát: ló, kutya, lúd stb., „hogy mitől ihedt meg a gyerek". Kemencén hasonló okból viaszt öntöttek a gyermek feje fölött. Egy tányér vízbe seprűszálat tettek keresztbe, és szentelt gyertyából viaszt csöppentettek bele. A viasz kiadta a rontó alakját, ezt azután kilenc napig a nyakában hordta a gyermek. A megijedt gyermeket különböző szerekben fürösztötték meg, s ezek mindig kapcsolatban állnak az ijedtség okozójával is, általában analógiás gyógy498