Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA GULYÁS ÉVA (Damjanich Múzeum, Szolnok): NÉPHITADATOK AZ IPOLY MENTÉRŐL A gyűjtést 1976 januárjában végeztem négy Ipoly menti településen: Ber­necebarátiban 1 , Kemencén, Vámosmikolán és Letkésen. Magyar ajkú, katolikus vallású falvak. 2 Jelenleg Pest megye váci járásához tartoznak, de korábban is egy közigazgatási egységet képeztek, Hont megye vámosmikolai járását. 3 A val­lási, felekezeti különbség miatt gyűjtésemet kiegészítettem a református vallású Perőcsény adataival is. 4 A vizsgált települések kb. 30—40 km-es körzetben, az Ipoly bal partján szét­szórtan helyezkednek el. Legészakibb a Nógrád megyével határos Bernecebaráti, közvetlenül alatta Kemence. Gyűjtéseim során azt tapasztaltam, hogy mindkét település szoros kapcsolatban állt a Börzsöny lábainál elterülő Nógrád megyei falvakkal, mint Hont, Drégelypalánk, Ipolyvece. 5 Tőlük délkeletre található Pe­rőcsény, meiyet felekezeti eltérése az Ipoly jobb partján fekvő, szlovákiai refor­mátus falvak felé orientált"(Ipolybél, Ipolypásztó, Kissarló, Kisöved). Az egy­kori járásszékhely, Vámosmikola, földrajzilag is a terület középpontjában fek­szik. Közigazgatási fontossága ellenére nem vonta hatáskörébe a környező fal­vakat, nem vált a vidék gazdasági, kulturális központjává. Sőt maga is az egy­kori megyeszékhely (Ipolyság) gazdasági, kereskedelmi vérkeringésébe illeszke­dett bele, hasonlóan a többi településhez. Gazdasági, rokoni kapcsolatokat az át­ellenes szlovákiai magyar falvakkal (Kiskeszi, Ipolyszalka, sőt a szemközti refor­mátus Ipolybél is) alakított ki. Déli, vízparti település Letkés, mely különösen a közeli Ipoly szálkával, ezenkívül Kiskeszivel, Leieddel, Bajtával állt kapcso­latban. 6 Annak ellenére, hogy falvaink közel estek 'egymáshoz, gazdasági, társadalmi kapcsolatokat a közeli, szlovákiai oldalon fekvő magyar falvakkal alakítottak ki. Az említett falvak folklórjával már eddig is több szerző foglalkozott. 7 Kéz­iratban levő néphitgyűjtés is van, melyek közül Diószegi Vilmos 1962-es perő­csényi, bernecebaráti gyűjtéseit és Korcsmáros László ( (tanár) néprajzi pályáza­tainak témánkba vágó adatait is felhasználom. 8 Tanulmányomban a néphit köréből az ember- és természetfeletti lényekkel kapcsolatos hiedelmeket, a népi embergyógyítást ismertetem, ezenkívül néhány figyelemre méltó, kiemelkedő hiedelemadatot, mint a perőcsényiek kukorica­vetéssel kapcsolatos hiedelmeit és az Ipoly mentén széles körben ismert rosta­forgatás szokását. Tanulmányom elsősorban leíró jellegű, s az érintett témákban minél alapo­sabb adatközlésre törekszik. Mellette a gyűjtési tapasztalataimat is leírom, rá­mutatva ezzel a néphit helyi sajátosságaira is. 487

Next

/
Oldalképek
Tartalom