Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

illetve egyőtöző szigorú megtartására, megtartatására. Az egyőtöző azt jelentette, hogy bizonyos alkalmakhoz a viseletdarabok közül csak és kizárólag a közösségtől jóváhagyott, elfogadott ruhadarabokat lehetett együtt felölteni. Ezekhez a viseletdarabokból összeállított együttesekhez a falu népe minden tagjában bizonyos jelentés társult. Vonatkozhatott ez az életkorra, állapotra, az adott alkalom hangsúlyos vagy kevésbé hangsúlyos voltára, de tükre volt előttük az illetők társadalmi helyzetének és a katolikus vallás rítusszimbolikájához való alkalmazkodásuknak, a személy vagy a család hagyománytiszteletének vagy újítókedvének. 20. kép. Ipolyszalkai lakodalom: násznagy a bottal, rajta a jegykendő, szalag, rozmaring és aranyozott alma; keresztanya a díszpárnával; kis „nyoszujujány" felv. 1975. Zselizi napokon) A falusi nép gyakorlati érzékét, szemléletét bizonyította, hogy éles különbséget tett munkaruha, kiszaladóruha és ünneplő között. Sőt — mint már utaltunk rá —• az ünneplő ruhák közt is az alkalmak fontossága szerint rangsort állított fel. Ezt az ésszerű differenciálást kezdi ki legelőször a városi viselet értelmetlen átvétele és a kereskedelem agresszív kínálata. Bár a múlt század végén a háziszövés még virágzott, az otthon szőtt anyagot ruhának is felhasználták, a nők esetében azonban már „fehér viselet"-ről nem beszélhetünk, mert csak a hétköznapi vászoningük volt látható, az ugyancsak 429