Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

megfogták, kicsit fordítottak rajta, és úgy nyomták le vissza a bokájuk felé. Erre a toroknál a bőr ráncot vetett, így kapta a nevet: letűrős csizma. Mind a marhabox, mind az ünepre való boxcsizma szára oldalvarrott volt. Az 1930-as évektől a módosabb legények a magas kérgű, görbébb, de nem erősen kemény szárú — a tiszti csizmákra emlékeztető —, kerek, díszítetlen szélű csizmákat kedvelték. Ezek hátulvarrott csizmák voltak. 28. kép. Lakodalmi nép: menyecskék, fiatal lánykák és idős nők (felv. 1940. repró Gyerkó Tibor) A csizmákat általában vásáron vették: Szálkán, Esztergomban, Pásztón, Kernenden, de az igényesebb legény parancsótatott — méret után csináltatott — magának az esztergomi Mikus Jánosnál, aki jóállású csizmákat készített; vagy Párkányban, Mészáros csizmadiánál, aki a környék hírese volt. Vannak, akik Baj tárói még ma is hozzá járnak, ha már nem is csináltatni, de tapatatnyi, fejetetni, no meg fódoztatni a hétköznapit. A tölgyesiek Kiskeszin, Fazekas Bélánál dolgoztattak, aki szintén igen értette a mesterségét, már az apja is csizmadia volt. Ö is igen szép, formás, kemény szárú csizmákat készített. Az 1930-as évek idején elkerült az Ipoly mentére is az olcsó szűrcsizma. Ennek a szára szűrposztó volt, a feje meg boxolható. Főként az öregek vették magukra. Volt, aki ezt a csizmafajtát „szekszárgyi"-nak nevezte. A durva ház körüli munkát télen a marhabőr csizmában látták el, így pl. az istállótrágya kidobálását. Nyáron ugyanezt a munkát, de minden más mezei és házimunkát is papucsban végeztek. Ezt a lábravalót cipész készítette. A bőr fejrész magasan fedte a lábfejet. A bokánál ujjnyis pánt futott körül és tartotta, hogy le ne essék. Aratáshoz, csépléshez is igen alkalmas volt, mert a szemet, pelyvát könnyen ki lehetett önteni, rázni belőle. Szekerező emberen még mai napig is látni. A 40-es évektől — akik a falun kívül vállaltak ipari munkát — már bakancsot vásároltak maguknak, vagy a pantallójukhoz félcipőt. — A falusi iparos, kereskedő régen sem járt csizmában, mindig a városi divathoz húzott. Bocskort — emlékezetük szerint — még a kanász sem hordott. Ezen a tájon az ócska csizmára, cipőre mondják: bocskor. Az elnevezést Bajtán egy dűlőnév őrzi: Bacskorosok. 427