Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

I. Sándor Ildikó: Tüzelőberendezések változása a Börzsöny vidékén

Ugyanakkor az ilyen szögletes sárkemencék mellett, velük párhuzamosan, legalább a XVIII— XIX. század fordulójától kezdve — valószínűleg eleinte a te­hetősebb családoknál — megtalálható a Dunántúlra is jellemző, zöld cserépből (ritkán más színűből is) épített, ződkálhának vagy cserépkemerccének (stb., lásd fent) nevezett tüzelő, amely közönségesebb kivitelben a sárkemencéhez hasonló alakú, lapos tetejű volt, és a sárkemencékkel egyező módon funkcionált. A zöld kályha ismeretét azért feltételezzük legalább a XVIII— XIX. század fordulójától, mert a múlt század végén — a ma élők emlékezete szerint — már kiveszőben volt, s e században már csak a „maradi" vagy „elmaradott" házak­ban maradt meg. 80—100 évet pedig nyugodtan feltételezhetünk meglétének. A zöld kályha kiveszéséről ír már 1913-ban Nóvák József Lajos (a területünk­höz közel fekvő Bény községben), de ugyanezt tapasztalta Szokolyán és Diós­jenőn Gönyey Sándor. 43 A zöld kályhákkal párhuzamosan »használták tehát a nálánál korábbi ere­detű lapos sárkemencéket. 44 Mindkettő szája a keskeny pitvarba, illetve kémény­aljába nyílott, előtte volt a tüszel nevű szabadtűzhely, fölötte a szabadkémény. Ezek a legrégebbi tűzhelyféleségek, amelyeket ezen a területen ki tudunk ku­tatni az utóbbi 150—200 évre visszamenőleg. Kérdés azonban, mi lehetett azelőtt? Ezen a területen nem ismerték volna a kürtös-, szobából fűthető kemencét? Ha igen, mióta nem használják, milyen hatások alatt alakulhatott át? Az 1930—40-es években, sőt azóta is, a kutatók az ország ÉK-i részén még fellelhető objektumok és visszaemlékezések alapján ki tudták mutatni a kürtös kemencék meglétét, és nyomon tudták követni füstelvezetésük változásait. 45 Ennek lényege, hogy eleinte szabadkémény nincs, ennek következtében a pitvar sincs két részre választva a középen nyitott fallal: kéményaljára és pitvarra. A pitvar konyha szerepet nem tölt be, mert itt tűzhelyféleség nincs. A kémény megjelenése vagy a füst pitvarba vezetése a múlt század végén kezdett elter­jedni alföldi hatásra. 46 Ezzel szemben a még kutatási területünkhöz tartozó Szokolyán és Diósjenőn a meglevő legrégibb házak és az emlékezet alapján megállapítható, hogy a múlt század közepén épített házak már szabadkéményesek. Sőt, egy 1781-es sub­scripcionális levél sárból rakott házat említ, melynek kürtője sövényből készült. 47 Ez arra utal, hogy nemcsak a gazdagok kőházain, hanem az egyszerű sárháza­kon is volt már ebben az időben kémény. A szabadkémény e korai megléte a pitvar fölött feltételezi azt, hogy a szoba kemencéjének a szája már a kony­hára (kéményaljára) nyílt, Vagy a füstjét valamiképpen odavezették. A kéményépítés gyakorlata terjedhetett az Alföld felől is, de történhetett vármegyei vagy helytartótanácsi rendelkezésekre is. Pl. 1802-ben Túrkevén el­rendelik a téglakémények építését, és erre a célra a téglát olcsóbban adják, mint szokták. 48 Kecskemét város tanácsi jegyzőkönyveiben az 1730—40-es évek rendeletei között számos helytartótanácsi, vármegyei és városi rendelkezés ta­lálható, amely a „kémények kötelező felállítására, azok karbantartására" vo­natkoznak. 49 De ugyancsak Kecskeméten 1697-ben az udvari kemencék fedél alá vételét parancsolják, de inkább ajánlják a pitvarból fűthető kemencék fel­állítását tűzbiztonsági szempontból. 50 Ez a pitvarból (fűtés szintén feltételezi a szabadkéményt. A fenti rendeletek azt mutatják, hogy az országos, helytartótanácsi rendel­kezések alapján tulajdonképpen a mi 1781-es adatunkhoz képest újabb száz évvel előbb is kialakulhatott a kémény a Börzsöny vidékén — de az ország 390

Next

/
Oldalképek
Tartalom