Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

A szántóterületek mindenütt kisebbek lettek. 15 holdnál nagyobb szántó egyáltalán nem volt. Ez azt jelenti, hogy a tíz községben 1828-ban egyetlen egésztelkes jobbágy sem élt. Kivételes volt a 10—15 holdas telek, és csökkent az 5—10 hold szántóval rendelkezők száma is. Emelkedés csak az 1—5 kategóriában tapasztalható, azonban a jobbágyok egy része teljesen elvesztette szántóföldjét és zsellér lett. A zsellérek szántóterülettel 1828-ban sem rendelkeztek. Rét (kaszás) Község 0,10—1,5 2—4 5—10 max. Damásd — 24 Letkés — 70 Tölgyes — 45 Börzsöny 15 37 Vámosmikola 30 29 Perőcsény 43 34 Tésa — — Baráti 1 22 A rétek esetében a maximumok csökkentek, és az 5—10 kaszálós terület is ritkaságnak számított. Kemencén — az 1769-es állapothoz hasonlóan — csak községi rét volt, azonban a berneceiek is elvesztették minimális területüket. Szőlő- (p. m.) megoszlás az egyes kategóriák között: Község, ossz. terület jobbágy zsellér h. zs. idegen Damásd (110,33) 58 25,33 — 17 Letkés (83,25) 54 24,25 1,25 3,75 Tölgyes (55,75) 45,25 10 0,5 — Börzsöny (253,25) 84 160,25 4 5 Vámosmikola (116,5) 56,5 51,5 3 5,5 Perőcsény (82) 52 29 1 — Kemence (71,4) 40,8 27,2 0,4 3 Tésa (24) 9 9 0,66 5,33 Bernece (71,5) 34 37,5 — — Baráti (20,4) 14,8 5,6 — — A szőlőterületeknél a zsellérek részesedése megnövekedett. Börzsönyben, Bernecén már több szőlőjük volt a zselléreknek, mint a jobbágyoknak. 37