Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

I. Sándor Ildikó: Tüzelőberendezések változása a Börzsöny vidékén

^A falsporhelt az 1920—30-as évekre jellegzetesen konyhai tüzelő lett. (Erre később visszatérünk.) Eleinte azonban a szobába, a kemence vagy ződkálha mellé, az ajtó felőli padkarész 'helyére építették.

18 Egy ideig együtt, illetve párhuzamosan használták a kemencével. Füstjét egy — a fal mellett felhúzott — sípkéménnyel kivezették a pitvarban levő szabadkéménybe (9. kép). Tulajdonképpen egy vaslappal letakart katlan és egy kisméretű kemence szerepét együttesen látja el.

19 Különösen télen tett nagy szolgálatot a családnak. „Nem kellett főzés közben a hideg és sötét nyitottkonyhában fagyoskodni" (Vámosmikola). A falitüszelen füst nélkül lehetett főzni, a rengühen sütni (még aszalni is). A meleget kiadta, de jól meg is tartotta, akárcsak a kemence, de sokkal kevesebb 11. kép. Pitvar falából kilógó kemence. Romos. Szabadkémény (Perőesény, F. 12 016) tüzelő kellett hozzá, valamint sokkal kisebb helyet foglalt el. A szobában levő kemence ezért fokozatosan feleslegessé vált. Egy szerepet azonban nem tudott ellátni a falsporhelt. Kicsiny méreténél fogva a renglije kenyérsütésre alkalmatlan volt. Egy-egy család ugyanis mindig annyi kenyeret sütött, hogy legalább egy hétig elég legyen. De igen sokan csak kéthetenként sütöttek. {„Mennél nagyobb a család, annál hamarabb elfogy egy kemence kenyér.") Mivel tehát a falsporhelt a szobai kemence kenyérsütő funkcióját nem tudta átvenni, a kemencét máshol kellett megépíteni. Ezért a kemencét kitelepítették a konyhába. Helyére, a sarokba építették fel a jóval kisebb terjedelmű, kevesebb tüzelőt fogyasztó, praktikusabb falsporheltet. Akinek csempekemencéje volt, az a kályha zöld csempéiből rakatta meg a sporheltet (6., 7. kép). Ez a jelenség a gyűjtőterületen gyakori volt.

20 Ma azonban összesen három ilyen zöld kályhából épített sporheltről tudunk: Bernecebarátiban, Nagybörzsönyben

21 és Ipolytölgyesen található egy-egy. A szobabeli zöld kályha (vagy a sárkemence) eltűnése és a falsporhelt megjelenése területünkön szoros összefüggésben van egymással. Ez a folyamat — vagyis a kemence konyhába kerülése — már a múlt század 70—80-as éveiben megindult, az 1900—1910-es években vált általánossá, de csak 20—40 évvel később záródott le teljesen.

22 Vámosmikolai adatközlők szerint a századfordulón kemence már alig-alig 24 Studia Comitatensia 5 369