Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

I. Sándor Ildikó: Tüzelőberendezések változása a Börzsöny vidékén

Sütőlapátok közül találtunk hosszú nyelű, kisebb és nagyobb, kerek fejű lapátokat, melyeket a kenyér bevetésére, illetve kiszedésére használnak. Nevük általánosan lapát, sütőlapát (23. kép). Perőcsényben egy rövid nyelű lepínsütő lapátra bukkantunk

7

, melynek feje ovális .(1. kép). Káposztás lepény, kapros lepény, tejfölös lepény, túrós lepény, kolbászos lepény sütésekor használták. A Zepínt mindig kenyér előtt sütötték, mert annak kisebb meleg kellett. Mikor a tészta a lapáton volt, a szélét felhajtogatták, úgy tették bele a tölteléket. Vastag töltelék esetében kettébe, egymásra hajtották a tésztát. Kenyérsütéskor a parázsigazításkor piszkafát használtak. A kemence befűtése után a parazsat szénvonóval húzták ki. Kemencén vonogónak, Ipolytöl5. kep. Szabadkémény tető alatti része vályogból és téglából. (Vámosmikola, F. 8935) gyesen szemvonónak is nevezték. A parázs kihúzása után kipemetéték a kemence ajját vízbe mártott pemetével. Ipoly tölgyesen pemető a neve. így tiszta lett a kenyerek alja. A pemete hosszú rúdra kötött kukoricacsuhé. A fűtés és sütés ideje alatt a kemence száját tévővel (általános) — tívő (Kemence), téve, tévé (Kemencén, Vámosmikolán) — zárjak el. Ezek régen sárból készültek. Később a kemence száját odatámasztott pléhlappal vagy pléhajtóval zárták (16., 18., 20. kép). Szobai tűzhelyek A szobában régen nagy testű, lapos, fehérre meszelt, négyszögletes kemince, sárkemence, sisfcakemence vagy ugyancsak négyszegletes, hasáb alakú, csempékkel kirakott ződkálha állt (48. kép). Szája a kéményaljába nyílt, onnan fűtötték. 383