Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

29 „A régi házak jellegzetessége ... az x alakú fákkal leszorított zsúpfedél." (Mikszáth, 1937. 54.) 30 „ ... sárból vagyon rakva a ház pitvarostól, kürtője sövényből" — írja egy 1781-ből való levél. (Gönyey, 1938. 276.) 31 Mikszáth, 1937. 54. 32 Gönyey, 1937. 295. és Gönyey S. fényképfölvétele (Ethnológiai Adattár F 78 177). 33 Gönyey, 1937. 295. 34 „A szabad tűzhelyen semmi fafeltámasztó készség nem volt, hanem közvetlenül a tűzhelyre rakták a tüzet és a fekete, mázatlan, hegyes fenekű fazekat a tűzzel körülvették." (Gönyey, 1938. 275.) 35 Idős adatközlők emlékei szerint a tűzzel körülvett cserépedényben főtt étel sokkal ízletesebb volt, mint a tűz fölé tett vasedényben készített. Amikor már elterjedtek a vaslappal borított masinák és a vaslábosok, lakodalomra még sokáig cserépedényben főztek. 36 „ ... egyes eledeleket, mint a bablevest és a krumplilevest a kemencében főzték." (Gönyey, 1938. 275.) 37 Diósjenőn fali rakottnak, Szokolyán fali spárhertnek, Perocsényben és Tésán egyszerűen masinának is nevezik. 38 Vindőfni (Szokolya), vagy vindófli, rindófli, indófli (Diósjenő). 39 A ravatalt mindig az első házba állították, mégpedig oda, ahol egyébként az asztal állott. Ezért volt használatos az az átokforma, hogy „kerüjj az asztal helyire!". 40 Perocsényben olykor siska kemence néven is emlegették. 41 Megemlítjük, hogy ezt a kályhát néhány diósjenői adatközlőnk — mintegy elszólásként — búbosnak is említette. Mikszáth Gyula (1937. 54.) határozottan búboskemencéről ír; Gönyey Sándor (1937. 294.) pedig a következőképpen fogalmaz: „A házban egyesek szerint búbos volt, mások szerint olyan zöld kályha, amilyent még ma is találhatunk." 42 Szokolyán az ötvenes évek elején bontották le az utolsó „cserépkemencét", Diósjenőn pedig 1971-ben a két legutolsót. 43 Gönyey, 1937. 294. 44 Érdekes, a szoba fűtésére szolgáló berendezést találtunk egy múlt század derekán épült diósjenői házban. (Csokonai u. 18.) Itt a pitvarbeli tűzhely alatt van egy nyílás, amely a tűzhely alatt a falon keresztül benyúlik az elsőszobába, s ott a tűzhellyel kb. azonos magasságú, mintegy 60 cm széles pócban végződik. A tűzhely és a fal alatti boltíves nyílásban felül egy luk van, amelyen át a füst a falban vezető „kéménybe" került, majd a tűzhely fölött egy másik lukból előjött, s úgy ment föl a szabadkémény kürtőjébe. Ez tehát egy rendkívül egyszerű kályha, amelyhez a pitarbéli tűzhely alatt rakták a tüzet. A szoba fűtésének ezt az egyszerű, sőt primitív megoldását azonban inkább csak egyedi jelenségnek tekinthetjük. 45 Gönyey S. szerint Szokolyán kuklicnák (i. m., 1938. 275.), Diósjenőn pedig világító kandallónak, is nevezték ezt a nyílást, s ez utóbbi helyen főztek is benne (i. m„ 1937. 294.). 46 A lakáshasználat rendjének tanulmányozása szempontjából nagyon tanulságos az egyik szokolyai ház (Fő utca 33.) használatának változása. 1912-ben, amikor a mostani (1968) nagyanya férjhez jött a házhoz, az első szobában anyósának nővére lakott egyedül, a hátsó szobában pedig a szülők éltek a fiatal házaspárral. Amikor a nagynéni meghalt, az első szoba vendégszoba lett és az időközben népessé vált család továbbra is a hátsó szobában lakott. Később, mikor a gyerekek megnőttek (a 20-as évek végén), a szülők előre jöttek velük a vendégszobába s a nagyszülők maradtak hátul. Jelenleg az időközben nagyszülőkké vált szülők laknak az első szobában, s az egyik fiú családja (10—16 esztendős lányokkal) a hátsóban. 47 Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat 69. kötet. 48 Diósjenőn és Perocsényben a nyári konyhát sok esetben az udvarnak a lakóházzal szemközti részén levő kamrában rendezték be. 49 Ez a megoldás Perocsényben és Tésán sem volt általános, de nem is tekinthető kirívónak. 50 A Megyei Szakmai Bizottság 1966 óta működik és a falusi lakóházak terveit vizsgálja felül. A kicsi lakást, általában a kicsi szobákat és a villaszerű épületeket erőltetik, de ezeket a lakosság nem szereti. 51 Ehhez hasonló, félig földbe ásott gúnyokat építettek az erdőben a perőcsényi favágók, és ott aludtak. Hideg időben a gunyhó közepén, a földön tüzeltek. A faszénégetők félgunyhókat építettek s az alá húzódtak. 52 Az anyaggyűjtést 1972-ben zártuk le. 23* 355