Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Halász Péter–Suda Vilmos: Népi építészet és lakáshasználat változása a Börzsöny vidékén

a többnyire mérnökök által tervezett utcák mentén. így fokozatosan nő a települések területe, és csökken az egy házban (egy telken) lakók száma (1. táblázat). Ez a jelenség már a múlt század derekától kezdve nyomon követhető, de a II. világháború után különösképpen érvényesült. A felszabadulás óta eltelt időszakban azonban kétféle összefüggést figyelhetünk meg: körülbelül 1960-ig főként azért csökkent a lakóházak és a lakók száma közti arány, mert sok új ház épült, 1960 után pedig azért, mert — mind a négy községben — csökkent a népesség száma. 1. táblázat A száz lakóépületre jutó lakók számának változása az elmúlt száz esztendő alatt Év Diósjenő Perőcsény Szokolya Tésa 1869 616 1881 512 590 777 733 1900 464 462 554 752 1910 481 474 520 588 1920 484 489 546 623 1930 446 452 478 514 1949 446 445 380 537 1960 406 357 375 363 1970 359 292 345 251 A népesség különben mind a négy községben osökkenőben van. Ez a folyamat Perőcsényben és Tésán már több mint húsz esztendeje tart, Diósjenőn és Szokolyán csak 1960 után kezdődött. A települések legutóbbi 2—3 évtizedéről azt mondhatjuk tehát, hogy a házak száma ugyan nő, de a benne lakóké fokozatosan csökken. A TELEK Az I. világháborúig A vizsgált területen a hosszú, keskeny telekforma volt az általános, ettől — egészen a II. világháborúig — csak elvétve, domborzati akadályok miatt tértek el. A telket Szokolyán fontosnak, Perőcsényben olykor portának nevezik. A hagyományos telek két részre oszlik. Az utca felőli rész az udvar, itt vannak a lakó- és a gazdasági épületek. Emögött húzódik a kert, amely általában gyümölcsös, alatta esetleg vetemény. A kertben állnak a pajták. Ezek a telkek még akkor jöttek létre, amikor egy-egy portán együtt lakott a nagy család. A fiatal nemzedékek akkor nem igyekeztek magukat függetleníteni a szüleiktől, testvéreiktől, de módjuk sem igen volt rá, hiszen rendkívül nehéz volt házhelyhez jutni. A kisparaszti gazdálkodás rendjéből eredő családi munkamegosztás olyan erő volt, amely összetartotta a családokat. A gazdasági tevékenység szinte teljes mértékben kézi és fogaterőre alapozódott, így a mainál sokkal nagyobb méretű család nemcsak a közösségi társadalomnak, de a kis311