Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

az ország legfejlettebb területei közé tartoztak. Míg a volt hódoltsági területeken a kétnyomásos gazdálkodás is kivételnek számított, itt már három nyomással is találkozunk. A terméseredmények jónak mondhatók. A falvak határai még növekedni tudtak, legfeljebb a legelőhiányban és a kevés rétben vetítődték előre a fejlődés későbbi akadályai. A települések rendszerint önellátásra törekedtek, és csak egymással tartottak fenn kapcsolatot. Az árutermelés, piacozás nem játszott komolyabb szerepet. A gabonatermelés és szőlőművelés volt a két vezető termelési ág. Egyes helyeken a szőlő, másutt a gabona volt előnyben, de a községek között egyensúlyi helyzet alakult ki. Egyedül Börzsöny emelkedett felül, ahol a szőlősgazdák piacra is számottevő mennyiségű bort termeltek. * * * A XVIII. század folyamán lassú, egyenletes fejlődés következett be, amelynek eredményeiről az úrbérrendezéssel kapcsolatos összeírások — sajnos nem teljes — iratanyagából kaphatunk képet. A rendezés alkalmával készült adatfelvételek a települések lakosait, szántóterületeit, rétjeit, a szőlőket, irtásokat tüntetik fel. Az előmunkálatok során feltett 9 kérdésre adott válaszok pedig a községek gazdálkodásáról, földesúri tartozásairól nyújtanak tájékoztatást.

21 Az Ipoly menti községekben a földművelésben új tényezőként jelent meg a trágyázás. Damásdon, Börzsönyben a sík területeket a XVIII. század második felében már rendszeresen trágyázták, Kemencén — a domboldalakon — ez nem volt még megoldható. Már minden községnek volt az úrbérrendezés idejére saját vagy bérelt malma, amelynek segítségével a gabonát feldolgozhatták. A gabona- és szőlőtermelés mellett a mezőgazdasági termények változatosak voltak. A szántóföldeken a kalászosok mellett megjelent a kukorica, és szerepet kapott a kertgazdálkodás. A kertekben lencsét, káposztát, borsót, tormát, kendert termeltek, és Letkésen voltak dohányültetvények is. Az igásállatókon kívül tartották juhokat, kecskéket, sertést, baromfit, és foglalkoztak méhészettel. A mezőgazdasági árutermelés a korábbihoz képest nagy szerepet kapott. Az úrbérrendezéskor megkérdezett községek lakói mind folytattak kereskedelmet. A legfőbb piac Bát volt, azonban a damásdi, mikolai jobbágyok az esztergomi, szobi, váci piacokat is felkeresték. Ismét jelentkezett a községek sorában Tésa. Földjei a környező területekhez képest rosszak voltak, még búzát is keveset tudtak vetni. Az úrbérrendezéssel kapcsolatos összeírások a községek adózó családjainak egyes kategóriáiról adnak képet: •Ч-- '«. • 1--U-«. n' hazátlan Kozseg jobbagy zsellér zsellér összesen Damásd Letkés Tölgyes Börzsöny Vámosmikola Perőcsény Kemence Tésa Bernece Baráti Összesen 497 231 35 763 26 21 3 50 72 11 6 89 43 6 3 52 61 82 3 146 46 29 5 80 70 21 2 93 85 20 9 114 10 6 — 16 60 12 4 76 24 23 — 47 27