Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

tottak létrehozni. Vidékünk falvai közül Ipoly tölgy es esetében kezdődött meg először a birtokrendezés. Az 1837. június 19-én Szobon tartott úriszéken „felvétetett" perrel kezdődött, s gyakorlatilag még a szabadságharc előtt megszületett a határrendezés, azonban az úrbéri egyezséget csupán az 1861. május 10-én felvett jegyzőkönyv alapján 1865-ben kötötték meg. Kemencén, Börzsönyben, Barátiban, Bernecén — az 1852-es törvénykezés nyomására — 1856-ban fogtak a rendezési munkálatokhoz, s az egyezség megkötésére csak jóval később, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején került sor. A határrendezés és tagosítás tulajdonképpen együtt járt az úrbéres és földesúri birtokok elkülönítésével, s így a paraszti birtok rendszabályozásával is. A birtokrendezés során — mint jeleztük — az 1771-es úrbéri összeírást vették 9/a. kép. Kőfalú, kiskontyos tetőszerkezetű, sövényből font oromfalú pajta a Felszabadulás út 148. szám. alatti hoszszúfolyás, illetve belső telek végén í(Kemence) alapul, s az így megállapított sessióknak megfelelő földmennyiséget mérték ki, jobbágyonként. A tagosításnál figyelembe vett telki foldj árandóság és népszám következőképpen alakult a XIX. század hatvanas éveiben :

44 Sessio Jobbágy Zsellér Hazátlan zsellér Baráti 21 ? 237 Bernece 40 77 72 73 Börzsöny 24% 93 212 103 Kemence 79 118 87 ? Tölgyes »V« 55 17 20 Az urbárium behozatalkori (1770) és a jelenlegi (1860-as évek) úrbéres viszonyok között olykor igen lényeges különbségek adódtak. Legjobban kitűnik ez Ipoly tölgyesen, ahol majd egy évszázad alatt jelentős mértékben csökkent a jobbágytelkek száma: 1771-ben 36 sessiót állapítottak meg, s ennek összege a tagosítás idejére 27-re csökkent, viszont a birtokrendezésnél csupán 15 V4 telki illetményt számítottak fel.

45 261