Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

Község 0,5—1,5 2—4,5 5—10 10—15 15— max. Szőlő (kapás) Damásd — 16 3 — — 6 Letkés 1 33 — — — 2,5 Tölgyes — 14 8 — — 8 Börzsöny 7 68 47 — — 9 Vámosmikola 6 31 2 — — 5 Perőcsény 9 22 1 — — 5 Kemence 1 50 1 — — 7 Bernece 2 24 4 — — 5 Baráti — 9 7 — — 8 Jobbágy- és zsellérgazdaságon kívüli földek: Damásd — közös szántó: 15 hold. Tölgyes — közös szántó: 9 hold — idegenek szőlője: 4 kapás Vámosmikola — ellenőrzéskor találtak 50 kapás szőlőt Kemence — közös szántó: 16 hold — közös szőlő: 16 kapás Bernece — nemesi szőlő: 20 kapás

18 Az 1720-as összeírás — az egyszerűsítések ellenére — pontosabb volt az előzőnél. Már nemcsak az egész holdakat, kapásokat vették fel, hanem az egésznél kisebbeket is. Szerepelnek az összeírásban a faluközösség tulajdonában levő földterületek, idegenek szőlői stb. Az egy kézben felhalmozódott birtokok valamivel megnőttek. Az 5 holdnál kisebb szántóterület kivételnek számított, és megnőtt a 10 holdnál több szántóval rendelkező adózók száma. A rétek esetében emelkedett a 2—4 közötti terület, és csökkent az 1 kaszálós birtokok mennyisége. Börzsönyben ellenkező folyamat ment végbe. A szőlőknél valamivel nőttek a maximumok. Csökkent az 1 kapással rendelkezők, de az 5—10 kapás szőlőt művelők száma is, míg a 2—4 kategória emelkedett. Az egyes településeken a terület növekedésével párhuzamosan — érdekes módon — csökkent a differenciálódás. Kivételt csak Börzsöny képez, ahol mind a három csoport emelkedett. Egyéb vonatkozásban az 1720-as összeírás újat nem mond a települések gazdasági-társadalmi viszonyairól az 1715-öshöz képest. Szöveges részeik azonban még külön elemzést érdemelnék.

19 Mindkét összeírásból látszik, hogy az Ipoly mentén az ország egyik leginkább életképes területével állunk szemben. Bár a török pusztítás a területen érezhető volt, a hegyek közé ékelődött terület átvészelte a háborúkat, és a ter25