Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése

Nagybörzsönyben) olyan hatalmas présekkel is dolgoztak, amelyeket a présházban állítottak fel, s a mennyezetgerendához rögzítették (10. kép). Századunk első felében, a nagyobb szőlőgazdaságok rendszerint külön szedték a fehér és fekete szőlőfajtákat, hogy ennek megfelelően fehér és vörös bort készítsenek. A kisebb gazdaságokban azonban vegyesen szedték a szőlőt, s a leszűrt mustból vegyes bort, sillert készítettek. A termesztett szőlőfajtáknak megfelelően fehéibort mézesfehérből, ezerjóból, dinkából, juhfarkából stb., a vörösbort az oportóból, kadarkából, a szapora cigánszőlőből, izabellából stb. készítettek. Egyes direkt termő fajták szőlőjét {feketeotelló, izabella stb.) külön, mint színezőanyagot is adagolták a fekete szőlőből szűrt musthoz. Falvaink közül mind a fehér, mind a vörös bor tekintetében legtöbbet Nagybörzsönyben termeltek. A XIX. század közepéről való statisztikai munkákban Kemence és Perőcsény vörös borait dicsérik, míg a börzsönyit minőség szempontjából elmarasztalják. Fényes Elek Hont vármegyét jellemezve írja, hogy ,,A' szelíd-meleg éghajlat, a' sok alacsony hegyek és dombok felette egészséges asztali italok, 's színre nézve nagyobb részt fejérek, vöröset csupán Kemencze Perőcsény, Kövesd, 's egy néhány helyeken termesztenek... Börzsöny város roppant szöllőhegyén mindenek közt legtöbb bort termeszt, csak hogy nagyon közönségest.. ."

30 Mindenesetre kritikával kell fogadnunk ezt a megállapítást, hiszen vörösbor-termelest Fényes nem is említ Nagybörzsönyből, pedig atlagaiban messze felülmúlta a környékbeli szőlőtermesztő helyekét. A minőség vonatkozásában aligha foglalhatunk állást, de meg kell jegyeznünk, ha annyira „közönséges" bort termesztettek volna, jövedelmezőség szempontjából éppen ez nagy hátrányt jelentett volna az árutermelő börzsönyi szőlősgazdáknak. A nagybörzsönyi németek racionalizáltabb szőlészete és borászata minden bizonnyal ellenvéleményt váltott ki a környező falvakban, ami véleménynyilvánításukban is lemérhető, s vélekedésük mintegy falucsúfolónak is betudható. Nagybörzsönytől É-ra fekvő falvakban járja az a mondás, hogy Börzsönyben „szalmából is csináltak bort", s az is, amely szerint „Börzsönyben szőlő annyi van, amit az isten ád, bor pedig, amit a gazda akar" (Kemence). Nyilvánvaló dolog, hogy a borhamisítás ott fokozottabban juthatott érvényre, ahol nagyarányú bortermelés történt, mint ahol annál jóval kevesebbet termeltek, bár a borszaporításnak ott különösebb volt mindenkor a jelentősége. A XIX. századi forrásadatokat tekintetbe véve megállapítható, hogy Nagybörzsönyben is számottevő volt a vörösbor-termelés. Ezt a megállapításunkat az esztergomi prímás dézsmabor-összeírása alapján igazolhatjuk, összevetve a másik két primaciális falu, Bernece és Kemence adataival is. 1812-ben és 1831-ben minőség tekintetében a következő arány szerint oszlott meg a beszolgáltatott dézsmás bor:

31 Falu 1812 1831 fehér vörös fehér vörös urna icce urna icce urna icce urna icce Bernece 74 11 4 59 316 37 — — Börzsöny 673 — 98 21 1615 32 357 32 Kemence 94 37 6 16 415 38 — — 236