Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között
A fékereszt 13 kéve volt (3X4 + 1 felül) az egész területen egységesen. Paláston, Kemencén néhány emlékező szerint a nagyszülők 11 kévés keresztet is emlegettek. 133 Az utóbbi 20 évben a kaszás, majd a gépi {lóval vontatott aratógép) hatására tizenhetet is raktak a kisebb kévékből egy fékeresztbe (4 X 4 + 1 fölül). 134 A szélnek háttal rakták a kalászát a kaparékra, majd a kévéket egymásra borítva, kereszt alakban. Legfölül volt a pap (legszélesebb, legnagyobb kéve). Kemencén a papkéve feje a falu felé nézett, nehogy elmenjen az áldás, hanem hazafelé menjen. Ha nem így rakták, megforgatták az egész keresztet. Hogy a szél széjjel ne dobálja a rakást, a vállkévékhez vagy a keresztlábakhoz kötötték (kihúzott szálakat összecsavarták) a papkévét. Bernecén néha 3—4 darab, 120 cm magas karóval keresztülszúrták a vállkévéket a szél ellen. Ha beázott a kereszt, fölállogatták és egymásnak döntögették a kévéket (széthánytuk a körösztöt). A fékeresztek nem értek egybe, egymás után következtek a föld hosszában (8. kép). Ha jó volt a termés, sűrűbben rakták. Ritkán adódott (jó lucernaföldben), hogy második sort, lógókeresztet is kellett rakni (Ipoly tölgy es). Ha széles volt a föld, 2—3 sorba rakták a kereszteket. A háború előtt néhány nagyobb gazda lóvontatású aratógépet használt már '(41. kép), amely után gereblyével verték az asszonyok a markot és így kötötték kévébe (Vámosmikola). A kényesebb asszonynép, hogy a kezét védje, rossz harisnyát kötözött fel rá. A kaszáson bakancs vagy csizma, nadrág, ing és kalap volt. Az asszonyokon, lányokon vászonszoknya és blúz, illetve viseletes ruhák voltak. Az öregek emlékezete szerint a férfiak gatyában arattak, nem volt meleg. Napkeltétől napnyugtáig dolgoztak. Egy jó aratópár egy hold gabonát levágott és felkötözött egy nap. Tíz keresztet meg kellett csinálni, ha keresni akartak. Bernecén, Perőcsényben, Kemencén, Börzsönyben, Tölgyesen, Damásdon nem sok arató volt, mindenki saját maga dolgozott. A nagyobb gazdáknál és az uradalmakban részes aratók dolgoztak. Az aratás mindig tizedikén (azaz tizedik keresztért) történt. A kaszás egész részt, a marokszedő fél részt kapott. Az uraságnál aratóbanda dolgozott, amelynek az élén aratógazda állott, aki közvetítő volt az intéző és a murikások között. Ipolytölgyesről „22 pár ment kT" : részes aratónak. Ételt nem kaptak. A gabonát kinekkinek hazaszállították és egy szekér szalmát. A nagygazdáknál koszt is volt. Hordáskor, csépléskor az aratónak segíteni kellett. Kapott még az arató harmados kukoricát (kétszer kapálni és törni), egy-egy holdat. Attól függött, hogyan egyeztek meg: a gépnél veszi ki a részét magban vagy a földön keresztben. Ha az aratók nem jártak haza, kocsiszínben, pajtákban háltak. Napszámos emberek, zsellérek mentek el aratónak. Aratáskor jó koszt járta. Baromfit is vágtak. Sok füstölt hús volt, délután hűsítőnek aludttej. Hajnali négykor kezdték a munkát, hétkor leültek reggelire: szalonna, vöröshagyma, pálinka vagy csiger {bor). Délkor ebéd: bableves, húsleves, túrós tészta (sok tészta), baromfi vagy pörköltféle. Vacsorára ami volt; maradék füstöltek stb. Erősen kellett a nehéz munkában étkezni. Az aratás befejeztével az aratóbandák tartottak csak ünnepséget. A gazdáknál egy kis áldomás vagy szerény vacsora volt. Az asszonyok, marokszedő lányok kis méretű arató koszorút fontak és azt adták át a gazdának. Ennek a tisztaszobában a lámpa mellett volt a helye az új aratásig (42. kép). Az aratóbandáknál nagy, soklámpásos aratókoszorút fontak a lányok. Felszalagozva, rúdon vitték az urasághoz, aki végzősre rezesbandát fogadott, birkákat vágatott és reggelig mulatságot tartott. 135 186
