Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

ménnyel kelt. A gépi vetés után tüskeboronával egyszer áthúzatták a földet és kész volt a vetés. A vetőgépet (egy kevés gabona vagy egy nap kapálás, ganéjhordáskor való gyalogmunka fejében) kölcsönözték is egymásnak. A szorgos tavasznak is megvolt a maga ültetőnaptára. Az árpával kezdték a mezon es utána mindjárt a répa, a krumpli következett a nagyhéten Szent Gyorgy-nap előtt és után egy héttel volt legjobb a kukoricavetés. Perőcsényben azt tartják, hogy a kukoricát újholdkor nem szabad vetni mert uszkos lesz. Ha halott van és akkor vetik, nem lesz eső és kisárgul. Hogy az urge ki ne szedje, vetés előtt három szemet szájba kell venni. Amikor elvetette, kiköpte a szájából — ez legyen az ürgéké. Az árpánál szájba vett 3 szem magot pedig a madaraknak hajította a munka befejeztével.

108 63. kép. Baboskosár, borszűrő kas (Vámosmikola, F. 12 024) A kendert Zsófia-napkor vetették, mert a korábban vetett kender elfagyott A századik napon vetett kender volt a jó. Kukoricát eke után, barázdákba vagy kapa után egy-egy lépésre ültetik. Hogy egyenesek legyenek a sorok, a répánál kukoricánál, (ha géppel kapálták) a krumplinál is répaültető gereblyével (soroló) meghúzták a földet, és annak nyomába ültettek (18. kép). A legpontosabb vetést a gép végezte, akkor biztos, hogy elfért közte a gépkapa. A krumplit fiZkasból (61. kép), répát, mákot, napraforgót, mindenféle aprómagot fazékból, pohárból, köténysarkából ültették. A sortávolság újabban a géphez igazodik (45-50 cm). A kézi müvelésnél kétszer olyan sűrű volt a sorköz akkora, hogy a kapa eljárhasson benne (20—25 cm, kukoricánál 30—30 cm)" 174