Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

59. kép. Szájasvéka (Palást, MNA NKCS F. 27 591. Fotó: Ikvai N.) semmi sem terem. A hal jegyében jó ültetni, mert akkor olyan sok termés lesz, mint amikor hálóval halat fognak az Ipolyban.

104 A kézi vetéshez apró fogatásokkal felszántott föld kellett, hogy az egyenletes kis magházakban úgy keljen a vetés, mintha a gép ültette volna. A mezőre szekéren, zsákokban vitték ki a gabonát. A gyűjtőterületünkön mindenütt abroszból vetettek (abrosz, vetőabrosz). Paláston egy kizárólag vetés céljára készített abroszt használtak (17. kép), amelyet megtöltöttek gabonával és a két összekötött végét, a bal hónalj alatt átvéve az abroszt, nyakba akasztották. Bal kézzel fogta össze a vető ember mindig kisebbre a vetőabroszt, ahogy fogyott belőle a jószág.

105 Hasonlóan vették nyakba másutt is az erős házivászonból készült vetőabroszt. A két, egymás mellett levő csücskét összekötötték, belebújtak, a másik két csücsköt pedig a bal kézfejre csavarták, és így vitték vetés közben a magot.

106 Vetettek zsákból is, de azzal nem lehetett olyan ügyesen mozogni. A zsák (vetőzsák) száját és egy kis gabonacsomóval összefogott sarkát kötötték össze spárgával (olyan szorosra, ahogy kellett). Ugyanúgy bújtak bele, mint az abroszba. A vető embernek ilyenkor a bal hóna alatt volt a gabona és a jobb kezével a száján nyúlkált be, a ballal a szája csücskét fogta. Ahogy fogyott vetés közben a gabona, úgy lökött a zsákon a bal könyökével — mint egy dudán —, hogy előbbre csússzon a vetnivaló és a jobb kézzel elérje.

107 A vetés kezdetekor a vető ember megállt a föld végén, keresztet dobott egy marék gabonával és elindult a föld jobb szélén, és a bal szélén tért vissza. 171