Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

Búza, jószág: tokatlan búzát, bánkútit, székácsit, tavaszbúzát jelent Életnek is nevezték (de ebbe a rozsot is beleértették). Tavaszbúzát csak akkor vetettek, ha az őszi valami miatt nem sikerült, hiányosan kelt, felfagyott, vaddisznók kitúrtak, eso lemosta, madarak kiverték stb. Váltóbúzának is nevezték. „Tavaszbúza, ravasz búza — gyakran becsapta a népet. Jöttek olyan tavaszi nem jó idők, aki megette a tavaszbúzát, így se őszi, se tavaszi nem lett" (Lőrincz József, Vámosmikola). A székácsi búzát szerették legjobban. Nem volt kényes biztos termésű volt. A bánkúti hamar rozsdát kapott. Jó lisztje volt mindegyiknek, vékony rétest tudtak belőle nyújtani az asszonyok. Perőcsényben a tenkő (tönköly) termesztésére is emlékeztek. Régi gabonafajta volt, csak sarlóval lehetett aratni, a kalásza letört volna. Kemencén a pohánka termesztésének emléke él. Olyan volt, mint a konkoly, háromszögletes. Megfőztek, vöröshagymát sütöttek rá. Jó kenyérpótló volt. A kétszerest (búza, rozs keverékét) nem ismerik. Takarmánynak vetettek búza-rozsot vagy rozsot lennekvei, ez volt a kétszeres. Búzából és rozsnak az elejéből (rozslángból) otthon sütötte mindenki a kenyeret. A gabonát az Ipolyon és a patakokon működött malmok őrölték. Rozsot nem sokat termeltek, csak annyit, amennyi szalma kellett. 1593-ban 50 kepe búzával szemben öt és fél kepe rozs termett Vámosmikolán.

86 A roszszabb földű községekben (Baráti, Letkés, Damásd) és a homokon termesztettek több rozsot. Az úgynevezett négysorosat termesztik. A rozsnak nem volt a piacon ára. 39. kép. Aratókasza, kaszagajmóval (Ipolytölgyes, F. 11 856) 159