Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

a gyűjtögetésből származó táplálék is: sóskafélék, szamóca, szeder, som, áfonya, kökény, csipkebogyó, számtalan vadgyümölcs, amelyet aszalva, lekvárnak tartósítanak. A meZőre-erdőre járó, elmaradhatatlan hátyi hazafelé is rejt mindig valamit, ami csak „úgy" kerül a házhoz, külön nem kellett megdolgozni érte. Ennek a természeti életmódnak szinte a folytatása, hogy minden gazdának van gyümölcsöskertje (kertrésze a közösből). Legtöbb faluban még ma is megvannak a szilvás-, gyümölcsöskertek (főleg szilva, körte, sok más gyümölcs), 27. kép. Kapák a kamrában a mennyezet alatt feldugva (Perőcsény, F. 11 939) 28. kép. Kapák a kamrában a kapatartón ((Vámosmikola, F. 8992) amely nyers gyümölcsöt, lekvárt, pálinkát szolgáltatott (83—84. kép). Cseresznye, őszibarack, sárgabarack és világos alma-, rózsa-, szentannabarack, dió volt a kertekben, amelyek a falu szélén vagy a szőlők között, a dombos szántók végén voltak. A házikertek már rendezettebbek és gondozottabbak voltak. A fák cseréje úgy történt, hogy a kivágott fa helyébe másoktól kért, kiszemelt fiatal fákat ültettek. Összetételük is változatosabb, mint a korábbi közös kerteké. A felsoroltakon kívül sok almafajta (világos-, csengő-, zsemle-, lánycsöcsű alma), számtalan körte (zabos-, húzós-, árpás- és téli körték), és változatos gazdagságú szilva (duráncaL magvaváló, piros-, veres-, jakab-, gömbölü, disznó-, lófogú nyári, zöldszilva) termett a kertekben. A sok gyümölcsöt nem mindig tudták 153