Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között
20. kép. Kertekajja (egykori káposztások; jelenleg háztáji veteményeskert, madárijesztővel. Ipoly tölgyes, F. 11 860) A régi ekék 2—3 hüvelyk mélyre szántottak csupán. 75 A kellő trágyázás és igavonó állat esetén a mély- (10—15 om) szántást tartják megfelelőnek. Az ilyen földben jó időjárás (nem túl nedves vagy száraz) esetén a legszebb a termés. Ha száraz az esztendő, mélyebben, ha nedves, sekélyebben szántanak. Ha ökörrel gazdálkodtak, mélyebb volt a szántás, de ha csak tehenekkel, akkor sekélyebb, mert kelletTa tej is, a bqrjú is, kímélve kellett dolgozni. A talajművelés sorrendje az ugarolós nyomásoknál a következő volt: a tarlót csak a következő év nyarán (az aratás előtti hetekben) szántották fel. Addig az állat járta. Ezután az állat átmehetett az új tarlóra. Az igaerőtől függően még egyszer vagy kétszer szántották meg az ugarföldet a vetésig. A zöldugar, feketeugar esetében tavasszal (Szent György körül) törték fel a tarlót és ebbe vetették a lenneket, bükkönyt, amit a nyár közepén szántottak le. Az ugarolás nélküli forgókon és a szabad gazdálkodásban a tavasziak alá szántanak (kapások, árpa, zab), majd a tarlószántás, ezt követően keverőszántás és végül az őszi mély- vagy vetőszántás következik. A három közül a keverőszántás gyakran elmarad, ha gyenge az igaerő vagy rossz az időjárás, illetve egyéb akadályok vannak. A szántás a termelés záloga, mindig időben és a lehető legjobb igyekezet mellett végzik. Ahogy „az idő engedte, a föld fagya kiment", az ekék kint dolgoztak a határban. A jó gazda már akkor forgatta a tarlót, amikor a gabona még kint volt a földeken. A hordás után a keresztek helyét utána szántotta (8. kép). A szántás több irányú munka: (1) Formája szerint van össze- és széjjeíszántás. Ősszel össze-, tavasszal széjjelvettetik a földet. Ha összeszántanak, a föld közepén kezdik a munkát és a fordulók (kerülök) egyre távolodnak egymástól. Az összeszántásnál a föld szélén kezdik és középen marad egy vékony barázda. Ha vetemény kerül a földbe, mindig összeszántanak, hogy a határt a két szélén barázda jelölje. (2) A szántás módja lehet csekély és mély. Ez függ az igaerőtől, a talajtól, a talajnedvesség állapotától, valamint a művelet céljától. Ősszel mélyen, vetés előtt sekélyen szántanak. (3) A szántás célja szerint van vető alá, tarló-, keverő-, (őszi) mélyszántás, szeges (legelő-, lucernafeltörés). A szántás műveletét sokféle jelzővel illetik, attól függően, hogy milyen jellegű munkát vagy műveletet előz meg, illetve a szán10* 147
