Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

A földhasználati rendszerek egyik fontos része a talajerő trágyázással történő pótlása. Mivel az állatok jó része a legelőt járta a takarmánytermesztő intenzívebb művelésig, kevés trágyát tudtak gyűjteni. A tagosítás után az ugarolás lassan megszűnik. Néhányan a magas partokon hagytak ugart. A lucernatermeléssel, istállózó állattenyésztéssel a századforduló éveiben (1890 körül) rendszeressé válik az istállótrágya gyűjtése és kezelése, a földek periódusos trágyázása. A területen mindenütt alommal kevert trágyát gyűjtenek, amit gané (Vámosmikola), ganajnak neveznek.

62 Az udvar sarkában, az istállóval szemben vagy közelébe hordták össze a trágyát. Nemcsak a szarvasmarháét és a lóét, de valamennyi (sertés-, baromfi-, galamb-, juh-) trágyát együtt gyűjtötték. A ganédomb vagy ganajdomb szögletes volt. Vámosmikolán davanyának is nevezik. Egy-másfél méter magasra rakták fel és így hagyták érni. Az árnyékszék tartalmát is belemerték a közepébe (télen, amikor fagyos volt) és tavaszra összeérett. A gondosabb gazdák kezelték a trágyát. Nem hagyták, hogy az aprójószág szétkaparja. Több helyen oszlopok közé font sövénnyel körül is kerítették (5. kép). Hogy minél nagyobb tápértékű legyen, az istálló sarkában összegyűlt gfanajZevet is ráöntözték. Az így érett ganajt feketeganajnak is nevezték. Két ember által vitt, létra formájú nyeles tragaccsal (170 X 55 cm), a módosabbak kerekes tragaccsal hordták ki az istállóból a trágyát (86. kép)

63 A szőlők közét is kézben vitt tragaccsal trágyázták. Ezeket házilag készítették, míg a kerekes tragacsoX a bognár csinálta vagy vásáron vették. Ma már vasból készül ez is, ami tartósabb. A ganajdomb mellett, legfeljebb az istálló eresze alatt volt a helyük. Alkalmilag más, házon belüli szállításra is használták. A trágyadombra hordtak minden elrothadó házi szemetet, amit nem lehetett eltüzelni (káposzta, zöldségfélék maradéka, csirketoll és -bél stb.). A hamut is a ganajra öntözték. Ha nem volt elég szalma az állatok alá (Nagybörzsöny, Perőcsény, Bernecebaráti, Ipoly tölgyes), az erdőben gyűjtött haraszttal pótolták, ami szintén trágya lett.

64 A szlovákiai Csáb községben a ganajdomb mellett rossz edényben külön gyűjtötték a hamut, amit a kertekben, szőlőben a veteményékre kézzel szórtak széjjel.

65 A földön maradt növények elégetése általános. Krumpli-, tökszárat, kukoricatövet összegyűjtik, elégetik és a hamuját szétszórják. A málna tisztogatásakor kikerült és elégetett szárak hamuját a málnatövekre szórják. A hamut jó trágyának tartják, ami tisztítja, puhítja, gyomtalanítja a földet. A talajerő pótlásának másik formája a zöldtrágya. Főleg az utóbbi 50 évben csinálták tudatosan (vetett trágya). Ezt megelőzően a földön hagyott termény, kinőtt gaz, aratáskor kihullott és kihajtott mag zöldjét szántották alá. A földön hagyott növény leszántása javítja a földet. Ezt a tapasztalatot a pallagok, rétek felszántása utáni jó termések tapasztalata adta. Eleinte ösztönösen gyakorolták az aratás utáni csirka vagy fattyú alászántását, majd tudatosan is cselekedtek.™ A földeket 3—4 évenként trágyázzák, az állatállománytól, a föld mennyiségétől és minőségétől függően. Partos, lankás, kavicsos oldalak több trágyát kívántak, mint a laposabb fekete csipajos talajok. Főleg a tavasziak, kapások alá trágyáztak. Ha volt idő nyáron, szarvasiba, davanyakha hordták a trágyát (rendszerint így történt ez az uradalmakban, nagygazdáknál). A ganajhordás rendes ideje a tél volt, azok az enyhébb napok, amikor egyebet nem lehetett csinálni. Kúp alakúra rakott, az ülésdeszkával simára csapdosott szekereken hordták a gőzölgő trágyát a földekre és ott rakáskába dobálták. 6—10 rakáska 442