Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

(a produktum).

19 Ez az „élés", létezés a feudalizmusban a természettel kölcsönös kapcsolat jegyében zajlik egészen a kapitalizálódás első jelenségeiig, a fokozott piacra termelés megjelenéséig.

20 A változások első jele (ami a népesség megnövekedésével magyarázható) az irtás, új földterületek művelés alá vonása. Ezt követi a ihárom nyomásra történő áttérés, majd a trágyázás, a vetésforgó, a tagosítás, végül (civilizációs, géptechnikával növelt) szabad verseny korszaka, amelynek eredménye a szétdarabolódó paraszti társadalom, a korábbi (ember és természet közötti) egyensúly felbomlása. Ezek a törvényszerűségek látszanak kibontakozni a vizsgált terület anyagából. A községek határa a hagyományos termelésen alapuló élet ideális színtere volt, ahol fa és vad, az állatnak a legelő, gabonának mező rendelkezésre állt (1. kép). Bőséget sejtetve ír erről a gazdag természeti tájról Bél Mátyás.

21 1. kép. Börzsönyi táj (elöl a „belső határ" búzavetéssel, mögötte az egykori irtások, „hagyásfákkal", távolabb szőlő, erdő. Ferenczy Múzeum, Szentendre Fotóarchívum — továbbiakban F. — 11 830—31. Fotó: Ikvai Nándor — továbbiakban jelzés nélkül.) Az Ipoly által kialakított, öntéstalajjal borított föld kiváló mezőgazdasági terület. A folyó és patakjai partján füvet adó rétek, a magasabb szinteken szántóföldek és legelők találhatók. Ezt követi a terjedelmes szőlő, majd az erdő, amely az építkezéshez, tüzeléshez ad elegendő fát, a sertéseknek makkot és a lakosságnak vadat.

22 A földművelő ember nemcsak a szántót, szőlőt, legelőt, erdőt, de a teljes határt élte, amikor gyógynövényeket gyűjtött, szerszámfát keresett, vadászott, vagy a házhoz követ, agyagot bányászott, nádat, vesszőt szedett stb. A táj sajátos arculata bontakozik ki akkor is, ha csak a hagyományos földművelést vizsgáljuk. A természet szerinti élés meghatározó, és másképp alakul ugyanabban a korban az ország különböző tájain. Erre példa a szép számmal gyarapodó földművelés-monográfiák sora. A Duna árteréről Andrásfalvi В., a dunántúli Várong irtásfaluról Takács L., az Alföldről Nagy Gy. és Bellon T., 2. kép. Fonott sövény (Perőcsény, F. 11 955) 133