Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

pesek, míg Börzsöny esetében feltételezhető, hogy az Anjouk alatt betelepített szász bányászok továbbéléséről van szó, akik földművelőkké váltak.

13 A jobbágy- és zsellértelkek méreteiről, használatáról, változásairól részletesen nem szólunk, miután azt részletesen bemutatja Nóvák L. a jelen kötetben.

14 A népesség Dóka K. által közölt adatok szerint 1718—1828 között négyszeresére nő. Ebben az időszakban már az ország egyik legfejlettebb területe. 1800-ban Bernecén 50 jobbágy és 69 zsellér (1720-ban 29, illetve 2), Kemencén 90 jobbágy és 60 zsellér (1720-ban 50 és 5) szerepel.

15 A békés időszakban fellendülő termelés a még jobban növekvő népességet egyre nehezebben tudja ellátni a hagyományos művelési módok mellett. A földet ekkor a szűkebb határú községekben kettő, a nagyobakban három nyomásban művelik. Az erdő lehetőségét is figyelembe véve, jelentős az állattenyésztés (sertésmakkoltatás). Növekvő a szántóföldi termelés a XIX. században olyannyira, hogy a szőlőterület is csökken. Űj irtásra (a földrajzi viszonyok miatt) már nincs lehetőség. Bővül a piacra termelés és belép a földművelő tevékenységbe a kertészkedés is. (Kemencén, Letkésen dinnye, dohány.)

16 A jobbágy felszabadulás időszaka a hagyományos módon való termelés csődjét találja. A föld (jobbágytelek) birtokosává lett gazda, a kezdetleges eszközeivel fokozatosan lemarad a kapitalizálódó uradalmi termelés mellett.

17 A nincstelen zsellérréteg, a kis földű jobbágyok új jövedelmi forrás után néznek; ki az erdei munka és fakekereskedelem (faáruk készítése, fuvarozás), mások pedig az idegenben végzett bérmunka között választhatnak. Azok a kormányzati törekvések, amelyek a jobbágyi termelés javítását már a reformkorban sürgették, nem sok eredménnyel jártak. A jobbágyfelszabadítás után végrehajtott tagosítások csak nagyon kis mértékben szolgálták a paraszti termelés fellendülését; annál inkább konzerválták az egykori hűbéri világ társadalmi megosztottságát, amelynek emléke napjainkig is él az idős adatközlők emlékezetében.

18 A tagosítás időszakát követően egyre inkább a kapitalista termelés törvényei érvényesülnek a paraszti gazdaságokban, tovább fokozva a társadalmi ellentéteket (jobbágy és zsellér napszámosokkal) kialakítva a gazda és cseléd közötti éles különbségeket. A piacra történő termeléssel a gyáripar termelte új eszközökkel fokozatosan háttérbe szorul a hagyományos technika a parasztgazdaságokban. A felszabadulás utáni tulajdonviszony-változás, a közös gazdálkodás véglegesen átformálja a táj földművelésének képét. Mindennek az erőteljes és egyre gyorsuló változássorozatnák ellenére is sikerült a múlt morzsáiból összeszedni annyit, ami érzékeltetni tudja a korábbi évszázadok hagyományainak továbbélését, és adatokat nyújt a változások egyértelműbb megértéséhez. Hozzájárul ennek a szép tájnak az egyéni arculatához, ahhoz a sajátos képhez, amit emberi alkotásnak, emberi kultúrának nevezünk ezen a tájon. A határ A földműves természeti ember, aki nem csupán a szántóföld termését, de az egész határ valamennyi lehetőségét éli önmaga és állataival. Hagyományos módon csak olyan mértékben és úgy alakítja át környezetét, ahogy azt számára az örökölt rend- és eszközkészlet lehetővé teszi. Ily módon a természeti egyensúly jelentősebb megbontása nélkül van jelen a tájban az ember, akit nem érdekel ebben a korszakban, hogy a munkájával arányban áll-e az eredmény 132