Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

26. kép. Kosárban ülő tyúk az istálló sarkában. Vámosmrkola János mondta: „A nagyapám cipész volt, de a nagyanyám nem hagyta addig suszterolni, amíg kotlós volt a szobában." Sokáig gyakorolt szokás volt az is, hogy vízkereszt napján (február 6.) szen­telt vizet vittek haza és az ülő ludakat és tyúkokat „megvetötték szentöt vízzel". Szent György-nap előtt pedig nem vittek a házba szentelt barkát, mert azt tar­tották, akkor nem lesz kisliba. „Nagypénteken van a barkaszentelés. Mindenki hozta haza a szentelt barkát, de a házba nem vittük be, csak az udvaron szúr­tuk ki." Arra, hogy milyen fontos volt a kotlós, a jó ülős tyúk, két Luca-napi szo­kás is rávilágít. „Luca napján a fiúgyerekek jöttek hevernyi. Bejöttek az ajtón és meghemperegtek, közben ezt mondták: így heverjenek a tyúkjaik, lúdjaik és minden baromfiaik. A gyerekek pénzt kaptak a gazdaasszonytól és mentek tovább." Egy másik változat szerint: „Luca napján gyerekek járták együtt és egy helyen meghevertek. Ezt mondták: így heverjenek a lúdgyaik, tyúkjaik és ne törjenek össze tányérjaik, fazekaik." Ugyanezen a napon az asszonyok jártak hevernyi a szőlőhegybe a pincék­hez, hogy a tyúkok jól üljenek. 1940-ig minden évben kimentek a pincékhez. „Kelett" élesztős pogácsát vittek magukkal és bort cserépedényben, vaslábon melegítették. Gyertyafény 'mellett ittak, daloltak és ha berúgtak, hevertek. „Be­széltek hol paráznát, hol szépet, vígan voltak." A férfiak Luca napján nem me­hettek a pincéhez, amíg az asszonyok ott voltak. Luca napján nem szabad kölcsönadni, mert nem lesz szerencse a baromfi­hoz. Legtöbben ugyan hozzátették, hogy ez ma már nem érvényes. Hogy valaha mit jelentett, azt igazolják egy 90 éves asszony szavai: „Vót egy szomszédasszony, aki 'mindig Luca napján jött kölcsönkérni. De nem figyeltem fel erre. 16 esztendeig legalább 10 fajta libám is volt, 'mindig cserélgettem, de nem volt hozzá szerencsém. Egyszer elmondtam egy asszony­nak, és az azt mondta: — Meg van maga b ... va. Majd figyelje meg, az utcájuk­ban meghal egy idős asszony, az, aki mindig magától kért kölcsön. Majd ha az meghal, csak akkor lesz szerencséje. Meghalt az öregasszony, és amikor legkö­zelebb felesbe vállaltam igen hitvány libát, mégis sikerült, pedig nem bíztam benne. Attól kezdve szerencsém volt a libához." A Luca-napi szokásokból és hiedelmekből kiderül, hogy a jó kotlós egyik 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom