Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Kocsis Gyula–Nagy Varga Vera: Perőcsény és Vámosmikola állattartása

háztól a szerencsét". 10—12 tyúkra hagytak egy kakast és 4—5 lúdra 1 gúnárt; ezt az arányt tartották megfelelőnek. A 30-as években Galántáról izlandi és fe­hér rekord fajbaromfit (hozatott csirkét) vásároltak, és ennek a keveredésnek következménye a jelenlegi állományon is megfigyelhető, mert most a magyar parlaginál nagyobb termetű (2,5—3 kg súlyú), de egyébként nem túl igényes fajtát tartanak. „Parasztlibának" nevezett, apró termetű, szürke és fehér színű ludat tar­tottak. Igen sok libát neveltek, és így minden háznál volt 4—5 lúd, de gunarat nem tartott mindenki. A ludakat közös legelőre hajtották és ott volt elég gúnár, ott gunaraztak. Perőcsényben az agacsosba (akácerdő), Mikolán pedig a Ny argóra (Marhavásár tér) jártak legeltetni; aratás után pedig mindkét községben a fel­szabadult tarlóra. Minden család külön hajtotta ki a libát. A libapásztorok a családban növekedő gyerekek voltak. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy a múlt század végén a tyúkok fákon háltak, baromfiólat nem építettek. A tyúkok helye most legtöbb helyen a hidasól padlásán van, a ludak számára pedig külön lúdólat készítenek. Ez vesszőből fonott, sárral betapasztott ól. Máshol a disznóól és a lúdól egy tető alatt van (21—22. fénykép). A tyúkot kora tavasszal — márciusban, áprilisban ültették meg először, aszerint, hogy mikor hevert meg (elkotlott). Másodszorra júliusban, kazal alá ültettek, hogy a gabona behordásának kezdetére legyen csibe. A kotlóst a csir­kékkel együtt kivitték a kazal mellé, és a hordás és gépölés ideje alatt a szérőn voltak, fel is nőttek az elhullott szemen. Mikolán másodszorra nyár végén is sokat ültettek, mert szerették és igen jónak tartották a két boldogasszonyközi 21. kép. Deszkából készített tyúkól. Vámos mikola 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom