Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)

tozó telkeket művelték, szőlőjük volt. Az adózóknak 6 Ft vagyonnal kellett rendelkezniük. A falvak bírái, a szegényebb zsellérek adómentesek voltak, és nem kellett fizetni a pusztatelkek, leégett házak, malmok után sem. A XVI. század második felében a dicális összeírások kétféle mélységűek. Az eredeti előírások szerint az összeíróknak fel kellett tüntetni a helységek portaszámait és felsorolni az adómenteseket. Az utasítást azonban nem tartották be, és így a legtöbb jegyzék csak a porták számát közli. A portaszám a gazdasági közösségeket jelöli, és jóval kisebb az adózó családfők számánál. A közös gazdaságban („egy kenyéren") élők közösen vannak feltüntetve. A porták számának alakulásából a települések viszonylagos fejlődéséről vagy hanyatlásáról kaphatunk képet.

9 Év L T Bö V P К Be Ba Ö. 1554 10 6 17 15 18 19 17 8 110 1557 7 4 19 12 9 15 6 5 77 1559 7 4 17 10 9 10 6 5 68 1564 10 6 14,75 21 13,5 12,75 10 4 92 1570 8 5 22 9 6,5 3,75 4,25 2 60,5 1572 7 3 8 7 3 4 3 1,5 36,5 1573 5 3 8 7 3 4 3 1,5 34,5 1574 8 6 22 10 6 3,5 4 3 62,5 1576 8 4,5 22 9 5,5 4,5 4 — 57,5 1578 8 4,5 14 9 6 6 3 — 50,5 1579 8 4 22 9 6 3,5 4 — 56,5 1583 8 4,5 14 9 6 6 3 1,5 52 1588 8 3,5 14 9 4,5 6 3 — 48 1593 7,5 3,5 14,5 9 4,5 6 3 1,5 49,25 1597 0,5 1,25 4 2,5 0,63 1,75 1,12 0,38 12,13 Az adatok vizsgálata évek és községek szerint is tanulságos. 1554-ben a 8 község dicáinak száma 110 volt, ami a század folyamán Vio részére csökkent. Viszonylagos emelkedés tapasztalható az 1564, 1574, 1579-es években. A nagy mozgás elsődlegesen a török közelségével, a lakosok áttelepülésével magyarázható. A vizsgált 8 községből 1554-ben Kemence volt a legnagyobb, ezután következett Perőcsény, majd Börzsöny. 1557-ben a porták száma az előzőhöz képest Уз résszel csökkent, egyedül Börzsönyben tapasztalható növekedés, amely a 8 község között az élre került. 1564-ben 21 portával Vámosmikola volt az első, ezután következett Börzsöny, majd Perőcsény és Kemence. 1570-ben a szőlőtermelés fellendülésével ismét Börzsöny került az élre, és mindvégig megőrizte vezető szerepét. Fölénye a portaszám általános csökkenésével tovább fokozódott. A nagyobb biztonságot nyújtó mezővárosban. sokkal kevésbé pusztultak a termelőerők a zavaros időszakban, mint az állandó háborúskodásoknak kitett többi helységekben. 1572-től Börzsöny után Mikola következett, majd Letkés, amely a romló helyzetben is meg tudta őrizni a 8 portát. Az 1580-as években az Ipoly mentén már feleannyi portát sem találtak az összeírok, mint 30 évvel korábban. Az egyes települések portaszámai az 50 év folyamán nem egyenlő mértékben csökkentek. A legszeszélyesebb Kemence és Perőcsény, a legegyenletesebb Letkés és Tölgyes fejlődése volt. 11