Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

den reggelre teljes víz a ruhája és a takarója. Sajnálták, többször keresték is, amikor eltűnt a helyéről. De titkolta szegény, nagyon félt az asszonyságtól. Egyszer az egyik legény kileste, hogy mi lesz a sorsa társuknak. Látta, hogy felkelt, az ajtónál meg már ló vágtat ki a kapun. Reggel jelentette a mesternek, hogy ő látta az éjjel, miért szenved a társuk, miért olyan mint az árnyék. Ki is kérdezték, amit szegény el is vállalt. Haragra gerjedt a kovács, bosszút forralt a felesége ellen, ha ez igaz, ő kivégzi. A bátrabb kovácslegény vállalta az éjszakai harcot. Odafeküdt a társa helyére, a gyertyát odakészítette maga mellé, várta a támadást. Valamit értett ő is a razsbasághoz, kezeit a feje fölé tette, hogy ha száll a fejedző, az asszony fejére vissza tudja dobni. A másik legény is figyelte a zörrenéseket. Ügy beszélték meg, ha nyílik az ajtó és zörren a zabla, gyújtson gyertyát. Sikerült is a terv, visszakerült a fejedző a kovácsné fejére. Azonnal paripa lett belőle, nyerített, kétlábra állt, úgy akarta levágni őket, de a három legény lefogta a tüzes paripát. Kivezették a műhelybe és megvasalták mind a négy lábát új patkóval és eleresztették a sötétbe. Ők pedig lefeküdtek. Reggel keltek a legények és munkához láttak. A kovácsmester igen soká jött a műhelybe. Reggeli sem volt, csak üres kenyeret kaptak a legények, mert a háziasszony nagyon beteg. Panaszkodott a mester úr. Az ebéd is elég ócska volt, nem volt aki készítsen, nagy beteg az asszony. Vacsorakor azon mód lefeküdtek a legények éhesen. Reggel hasonló a reggeli, a szegény kovácsmester el van keseredve nagyon. Panaszkodik a legényeknek: — „Annyira beteg a feleségem, hogy az ágyához sem enged. Ügy jajgat szegény, hogy már nem bírom ezt hallgatni." Megszólal a bátor kovácslegény, — „Mesterem, vegye csak le a takaróját az asszonyságnak! Bárhogy is tiltakozik, hátha van ott valami?!" Nem akarta a mester sehogy megfogadni a legények tanácsát, de nemsokára ő is megunta a dolgot, nekikeseredett és lerántotta a takarót róla. Akkor látta kétségbeesve, hogy a feleségének kezén, lábán van a szöges patkó. Elmesélték, hogy ők vasalták meg, mert azt a szegény társukat nyomorgatta minden éjszaka. Megharagudott a kovács és ott kivégezte a feleségét a legények előtt. Boszorka Mesélték az idősebbek, hogy ló alakjában sokat látták azt az lóalakban asszonyt is, aki a nagyapa lábát megrontotta. Régen éjszaka mindig legeltettek, nappal pedig dolgoztak. Az egész falu férfiai végignézték, amikor jött a furcsa paripa. Éjfél után vágtatott a Galga partján végig. Nem volt szabad ahhoz szólni, mert akkor bosszút állt volna rajta. Az egyik legeltető férfi kikezdett vele, úgy vicc formájában, rá is fizetett szegény. Felkapta az öreget és vitte végig a Galga vizén, bebemártotta a vízbe, kidobta a partra. Űjból felkapta, vitte, mint a vihar, egész Túráig. Olyan tüzesszemű, sárkány kinézésű állatok jöttek segítségére. Mind barátok voltak, de egy pillanat, már mérföldeken túl jártak. „Azt hittem, soha többé nem jövök vissza. Dobáltak, mint a labdát, hoztak visszafelé, amikor a Gróf birtokához értünk, megszólalt a kakas. Nagyot ordított — »-köszönd az Istenednek, te vacak suska.« Suskának nevezik a semmit érő, senki, alja embert. Ott eldobott és onnan csak reggel bírtam hazavánszorogni. Teljesen 90