Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

a neveletlen ujjával, vagyis a gyűrűs ujjal visszafelé ráolvasott a sebes lábára. Tisztes füvet adott neki, hogy főzze meg és a vizével mosogassa. Minden nap a kapcáját mossa ki, amit a csizmába hord, mert őnéki azzal kell a ráolvasás után keresztkötést végezni a sebes felületen. Elismeréssel mesélte apám, hogy kilenc napra minden eltűnt a lányka lábáról. Édesanyám a szemeire panaszkodott, hogy kiskorában nagyon fájósak voltak. A nagymamája ablak harmatával kezelte. Minden reggel tollucskával szedte az ablakharmatot és a szemére kente. Meg is gyógyult tőle a szeme. Sőt, a padláson mindig figyelte azt a csúnya nagy pókot, aki a nagy hálót kötötte. Nagyon örült, ha frissen szőttet talált, amin még a póknyál gyöngyei látszottak. Ezt tiszta papírra gyűjtötte, a falmasina sütőin szárította. Ezt különös sebek gyógyítására használta. G Studia Comitatensia 4. 81