Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

hallatára, de éreztem, hogy valami történni fog. Be is következett. A doktor úr nem akarta elhinni a dolgot, amikor kihívtuk a halottá nyilvánítást és vizsgálását tartani. Kodály tanár úr sem volt halálos beteg, mégis meghalt. Ez a véletlen. Hiszen ezt mondotta sokszor az én apám, jutott eszembe: ,,egy nap, amely nem olyan mint a többi". Miért lettem Nagyon boldog vagyok, hogy a régen gyűjtött emlékkincseimet ilyen éppen most onthatom sorokba, és egyben megkezdhetem kötetem 1972 decemberében, amikor az én jó édesapám születésének 100 éves évfordulója van. Ez nem véletlen, hiszen gyermekkorom óta írom. gyűjtöm emlékeimet. Hogy miért gyűjtöttem és miért jegyeztem azt, ami volt? Saját magamtól kérdezem és sokszor kérdeztem már. Válasz csak ennyi, azért mert ilyen vagyok. De miért vagyok ilyen és miért lettem az aki vagyok? Azért, mert ő — apám — olyan, mint senki más. Én tőle mást láttam, nem azt, amit a többi emberektől. Ö azt is megcsinálta, amit a többi, de mégsem úgy, mint más. És olyanokat is csinált, amit senki más. Én ebbe születtem, nőttem fel, szerettem volna másképpen, de nem lehetett. Én is más lettem mint a többi! Gyermekkorom óta sokféle-fajta ember keresett fel. Én is nagyon sok felé megfordultam. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy miért csinálom ezeket a dolgokat, amit folytatok? Ki volt a családban ilyen, kitől örököltem? Ugyan mit válaszolhattam volna erre? Senki nem rajzolt, nem festett, nem gyűjtött, nem írt. Én, pedig igen, igen, igen. Van nekem egy tükröm, amibe belenéztem, amiben ezeket láttam, amit most leírok. Most önök elé fordítom és mindenki megtalálja, hogy ki voltam és mivé lettem. 3. GYÓGYÍTÁS - RONTÁS - BOSZORKÁK Állatorvoslás Apám értett az állatok gyógyításához is. A faluban csak 9 háznál nem volt állatot gyógyítani. Majdnem minden éjszaka felkötötték, ha beteg volt a jószág. Soha senkitől nem kért pénzt, örült, ha segíthet az állaton (többször a gazdáján is). Ezt azért tettem zárójelbe, mert sokszor olyan ember is eljött érte, akivel haragban volt. Egybekötve kérte segítségét és bocsánatát is. Rá volt kényszerülve az illető, mert éjszaka volt és az állatorvos csak a harmadik faluban lakott. Ha tudott segíteni, akkor arra kérte ő is, hogy jöjjön vissza valamit segíteni a nyári munkában. Elletés Különösen az ellesnél volt ügyes. Kivette a borjút a tehénből, akár hogy volt benne fordulva. Ha az állatorvos lemondott róla, hogy nincs remény a borjú szüléséhez, le kell vágni a tehenet, ő akkor is kiemelte a borjút és megmentette a tehenet. Abban az időben nagy szó volt a tehén, mert amelyik gazda, vagy zsellér embernek elpusztult a tehene, az tönkretette az életét. Szegényebb ember nem is bírt venni másikat. Kényszervágás esetén nagyon kevés pénzt kapott érte. Az állatorvos bizony megkérte a járandóságát, mert ha borjút vett ki a tehénből, azzal meg is kellett ám birkózni. Négy-öt ember kellett hozzá. Édesapám is olyan szutykosan jött haza mindig, mint egy hen72