Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

mindenki kért, hogy ne térjek el soha ettől a formától. Ez így szép, ez így jó, ez olyan, amit senki nem csinál. Megfogadtam a tanácsot, és így folytattam tovább is. Errefel az iskola is bevezette a rajzórákat. Folyt a verseny, ki tud szebbet festeni? Voltunk is egypáran. De sokat megragadott az a 10 pengő, amit én a kezdet kezdetén kaptam! Sajnos ez csak egyszer volt, mint Budán a kutya vásár. A néprajzkutatók jöttek; sokat, sokat énekeltem nekik. A rajzaimhoz odaírtam a dalos szövegeket, a mondanivalókat, verseket. Ez mind fűszer volt Gönyey tanár úrnak. Amikor kimaradtam az iskolából 12 éves voltam. Elvégeztem hat elemit, jártam a csütörtöki ismétlő iskolába, három évig. De a 12 éves lány már inas lett a nagylánykorban; elkezdődött a fonóház, fonni kellett, na meg dolgozgatni. Szüleim már az ötödik tizedet elhagyva nagyon várták, hogy segedelmükre legyek. Nyáron már sokat kellett segíteni mindenben addig is, de ha tudtam időt szakítani, csak festegettem, hogy adhassam, aki csak kér tőlem. Ennek híre is ment, éppen úgy, mint ma. Igen, sok idegen kereste fel a községünket. Egyszer beköszönt hozzánk egy idegen férfi és egy német nő. A férfit Szántó Ferencnek hívták. Hallottak rólam és felkerestek. Ök is rajzokat kértek. Akkor éppen egy „Szentiváni tűzugrás"-ról készített rajzlapocskám volt. Igen örültek neki, nagyon tetszett. Kaptam is azért az egy rajzomért 5 pengőt. Igazán megörültem, hiszem mi gyerekek csak 50 filléres napszámba mehettünk a koronái urasághoz. Rendeltek is tőlem még egy párat. Tíz nap múlva jönnek újra érte — mondták. Éppen akkor nem volt Gönyey tanár úr nálam, de másnap jött már. Boldogan meséltem neki az üzletet, amit 16. ő nem szívesen fogadott. Ki is várta az új vendéget akkor nap, ahogy jöttek és elküldte. El is ment Szántó, nem is vitte el a rajzaim. Édesapám megsajnált, látta az elkeseredésem, azonnal kifizette az ígért pénzt, a rajzokat pedig odaadta Go.iyey tanárnak. Biztattak mind -1 ü 1