Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Nem aludtál kislány az ágyba, Reggelig mulattál a bálba, Lagos csizmád sarka jaj de lekopott, A szeretőd téged elhagyott. * A hajnali csillag ragyog, Én meg a kocsmába vagyok, Jaj Istenem de szégyenlem, Hogy reggel kell hazamennem, De én áztat megteszem, Haza megyek lefekszem, Kialuszom magamat, Szép csöndössen. Este a serdülő lányok és fiúk, akik nem mehettek erre a nagy- Köszöntők szerű istváni bálra, elmentek István és Jánost köszönteni. János december 27-én, István pedig december 26-án van. így egybekötötték a két névnapi köszöntőt. Asszonyok is köszöntöttek régen. Ök ilyenkor, köszöntés után mentek el a bálba. Nagy számmal volt a faluban István és János köszöntése! Istmét zengtek a falu utcái, mert az ablakok alatt köszöntöttek. Természetesen csak oda mentek, ahol István és János volt. De a falu fele viselte e nevet. így kiáltottak be az ablakon: Köszönthetjük-e nevenapján (Jánost vagy Istvánt)? Ha igent mondtak, köszöntötték, ha nemet, akkor kiviccelték: István, István te girbe, Bujjá be a ketrecbe, Füled nyőjön bokáig, Zsíros csizmád orráig. Utána elszaladtak, mert féltek, hogy kijönnek. Ahol elfogadták őket, ott szerencséztek : Szent István a vezérünk, Segítsen meg, mi kérjük, Adjon Isten minden jót, Jó kalácsot, nagy hízót, Jessze bimbó vesszeje, István, János nagy szentje. Boldog légy ez életben, Betegség elkerülje, E ház minden lakóját, István, János jó fiát, Jessze bimbó vesszeje, István, János nagy szentje. 295