Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Később mikor nevekedett, Napról napra kedvesebb lett, Hogy én is olyan legyek, Szófogadó jó gyermek. Elérvén a harminc évet, Az emberek közé lépett, Hogy ott tanítsa folyvást, A keresztény szent vallást. Sok jót tett az embereknek, Akik őhozzá elmentek, Betegeket gyógyított, Holtakat föltámasztott. Mégis volt sok ellensége, Kik üldözték őt is, végre Egy éjszaka elfogták, Nagyon megostorozták. Elítélték őt halálra, Felszögezték keresztfára, Ahol meghalt azután, Nagypénteken délután. Levették a keresztfáról, Sírt csináltak kősziklából, Ötét abba temették, Sok katonák őrizték. De nem maradt bent a sírba, Föltámadott harmadnapra, És negyvened nap múlva, Onnan lészen eljövendő, Felment a mennybe újra. Vele legyél a menybe. Mindeneket ítélendő, Ember vigyázz éltedre, Egy másik lánycsoport ezt énekli: Kis Jézuska Betlehembe e világra született, Szűz Mária szénán, szalmán vetett neki fekhelyet. Egy kis angyal hogy meglátta, Jézuskát megsajnálta, Szépen kérte Szűz Máriát tegye őt selyem ágyba. Szólt könnyezve Szűz Mária, selyem ágyam nincs nekem, Azért fekszik szénán, szalmán szerelmes szép gyermekem. 288