Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Az asztalra a háziak már előre kikészítik a kalácsot. Beleteszik a zsákjukba, amely ma már vagy tízszer megtelt. Most jön a vesszőzés, mert a pásztorok hozzák az aprószenteket. Vesszőzés amely Heródes idejére emlékeztet bennünket. De a vesszőnyalábból nem lehetett ám szabad kézzel húzni! A köténnyel kellett megfogni és visszakézzel húzni a kanásztól is és a tehenésztől is két-két szálat. Ezekkel jól megverték a pásztorokat, hogy a jövő évben frissebbek legyenek. Kaptak egy pár fillért is. Elköszöntek, s mentek tovább egy házzal. Nem szabad volt ám utánuk menni senkinek, hogy kikísérje őket! Nekik kell az ajtót becsukni maguk után! Amikor elmentek, akkor nézik meg, hogy melyik pásztor vesszője ágasabb. Abból lesz több szaporulat az évben. Másnap reggel a pásztorok elejbe az aprószentekkel (azzal a vesszővel) kell kihajtani a sertéseket, és jól meg kell verni őket, hogy sok malac legyen. A karácsonynak más, mindenkire érvényes törvényei is voltak. Karácsonyi Karácsonykor nem volt szabad senkinek semmit kölcsön adni, ha törvények valami kölcsön volt, azt is haza kellett kérni. A padláson nem volt szabad kiteregetett ruháknak lenni. „Le kell szedni, ne szolgáljon." Az ételt nem zsírral, hanem vajjal főzték Ádám, Éva napján (dec. 24.). Nem volt szabad varrni, de még csak tűt sem fogni, mert a hiedelem szerint akkor bevarrják a tyúkok fenekét. Ha éjfélkor a tehén a jobb oldalán feküdt, az jót jelentett, áldásos, bő esztendő lesz. Sokan ráztak esztrét is. Ha búzaszem pottyant a köténybe, az azt jelentette, bő termés ígérkezik. Ha csak szalma, az épp az ellenkezőjét. Nagykarácsony napján (dec. 25.) nem volt ám szabad diót törni, mert akkor a következő évben sok edény fog összetörni. Az ünnep szerves része volt a karácsonyfa. 23-án este már fel- Karácsonyfa díszítették. De nem mindig cukorral ám! A faluban kevés hely volt, ahol fél kg szaloncukornál több lett volna a fán. Házilag süttek rá különböző süteményeket. Kukoricát pattogattak, belőle láncot fűztek, ezzel díszítették a fát. Papírrózsákat készítettek a téli estéken. Szinte versenyben álltunk egymással, kinek a fája lesz szebb, ékesebb. Szentestén (dec. 24.) végtelen hangos volt a falu. Délután a gye- Szenteste rekektől, akik megszámlálhatatlan csoportban járták a házakat. Odaálltak az ablak mellé és elkiáltották magukat: — „Kell-e maguknak angyali vigasság?" — Ha elfogadják őket, igennel válaszolnak, utána elkezdik az éneket: Betlehemi pusztaságon, Az Űr Jézus szalma ágyon, Fázik édesanyjával, A szép szűz Máriával. Angyal sereg jelentette, Hogy született Betlehembe, Mi megváltónk Jézuska, Édesanyja Mária. 283