Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Mária ének: Én vagyok a szeplőtelen liliomszál, Úrangyala szentlélekkel szállott hozzám, Hogy én szüljem ama égi szent magzatot, Akit néktek ma éjjel világra hozok. Az angyalok fent az égbe örvendeznek, Az emberek itt a földön elüldöznek, József kérlek ne keseredj, fogjad karom, Kis magzatom az egeknek felajánlom. Vendégek gonoszan: Menjetek a falu szélre, ott van egy rossz istálló, Ott nyugodtan megszülethet fijad, a nagy alkotó. Mária megfordul, József átkarolja és indulva énekel: Óh, te kegyetlen Betlehem, Hogy meg nem szántál, Ennyi szelíd kérésemre, Megnyugodni nem hagytál. Nem itt reméltem ily nyugvást, Betlehembe ilyen szállást, De nem leltem mást, Bent a gazdagok megszálltak minden házakat, És szegény kis Jézusnak csak egy istálló akadt. Elment Mária és József, a vendégek még maradnak és összeszólnak: Férfi szól: Tetszetős, szép volt ez asszony, Jámborka a férfi nép, Amit elmondtak, ím hallván, Az elmémbe el nem fér. Asszonyok : Ezt láttam én szüzecskének, Álmomba mit énekeltem, Jöjj, ó keressük fel hát ott, Imádjuk az üdvözítőt. Házigazda Isten veled, A kis Jézust elkergetted, A lelkednek nem lesz helye, A jezsefátnak völgyében. Elmennek. Mária, József kint várják őket és együtt mennek tovább egy másik házhoz, így végig a falun. 281