Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Pörzsölték a sertéseket, hatalmas tüzeknél. Fehérre födött a zúzmara, és a hótakaró mindent, csak a vörös tűzszemek törtek az ég felé apró pernyéjükkel. Ez ma már mind emlék. A csodálatos szép táj sokat változott azóta, mégis filmszerűen tárul lelki szemeim elé. Mennyi gazdag emlék fűződik mellé ! Karácsonyi Karácsony előtti héten megszerezték a karácsonyfát. Nem az üzkészülődés létben, hanem az erdőből. Borókafát vágtak, ebből volt a karácsonyfa. Igen kedves bokrocska ez is, hasonló a fenyőhöz, csak sűrűek a lombocskái. Ugyanolyan tűlevelű, valami rokona lehet néki. Karácsony napján kora reggel munkához lát az egész ház népe. A gazda első dolga, hogy az állatait ellássa és azokat is előkészítse a nagy naphoz. Viszi a teknő sót, körülsózza őket és csak azután fog az etetéshez. Etetés után jött az itatás. De csak ezüst pénzről volt szabad itatni, mert akkor egész évben egészségesek lesznek az állatok. 276