Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Ahogy ültek a fonóban sorban, úgy kérette őket énekelve : Kérő : Te az első lánya vagy az anyádnak, Feleségül kérnélek meg magamnak, Nincsen aki megvetné a szerény nyoszolyám, Rendberakná, kisöpörné a szobám. 1. lány: Kicsi vagy te, ugyan kinek kellené, Hogyha megnősz, akkor talán jöhetne, Akkor is, ha sok pénz lesz, sej a zsebedbe. Akkor talán kacsinthacc a szemembe. Fiú: — szomorúan, fejét fogva megkéri a másodikat: Második vagy te, kisleány szerecc-e, Feleségül, hozzzám vajon eljössz te? 2. lány: Szőke vagy te, óh dehogy is kellené, Barna legény a szívemet megnyerné, Én ilyen legényeknek, sej, haj, kimondom, Álmomban is a barnára gondolok. Fiú: Te harmadik lánya vagy az anyádnak, Feleségül kérnélek meg magamnak. 3. lány: Kék a szeme, ugyan kinek kellene, Ha én kellek, festesse feketére, Fekete szem, akire én, sej, haj kacsintok, Ilyen kérőt az ajtómon kidobok. Fiú: Negyedik lánya vagy a jó anyádnak, Feleségül kérlek én meg magamnak. 4. lány: Kacsintani nem is tudsz te legényke, Gyáva vagy te, az asszony minek kéne, Az orrát sem tudja sej, haj megtörölni, A kis hetyke már meg akar nősülni. Fiú: Az ötödik lánya vagy az anyádnak, Feleségül kérlek én meg magamnak. Szennyes ingem, rongyos gatyám, sej, haj kimosnád, Megcsókolnám százszor érte az orcád. 248