Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Ha még nem voltak legények a fonóban, amikorra a lányok Pottyozás megérkeztek, akkor elkezdték a pottyozást. A pottyozás a tűzidézet babonája. A szerelem hiszékenységére mutat. Abból a kócból, amit éppen fontak kihúztak egy csomót, összegöngyölítették, markukba szorítva tartották, míg egy kislány elkiáltotta magát: — pottyozzunk! A szoba közepén meggyújtottak egy csomó kócot és minden kislány a markában szorongatott kendercsomót rádobta a tűzre és hangosan kiáltotta annak a legénynek a nevét, akit ő várt és szeretné, ha eljönne. PL: potty ide Kuruc Jóska! így folytatták sorban a többiek is, egész addig, míg meg nem jöttek a várt és idézett legények. Ebben az volt szórakoztató, hogy minden lány kénytelen volt elárulni szíve szerelmét, mert azt a legényt szólítá a tűz felett, akit szeretett. És hitte is, hogy jönni kell neki. Olyan is előfordult, hogy jött is a legény, de nem az a lány érdekelte, aki őt éppen várta és szólította. A tűz körül a guzsallyal körben táncoltak, sőt még a szék alját is bekörítették. Be, be Panna, be, be már, Guzsaly orsó bomlik már, Te meg Kuruc Jóska haza már, A lovaknak enni adni már! Jönnek a legények, azok is énekszóval: Mácsai fonóba jár most sok kislány, Közepébe ül az én kedves babám, Az az enyém, aki én rám nevetett, Az csalta meg az én árva szívemet. "•' Nyitva van a babám rácsos kapuja, Engem csalogat, hogy menjek el oda, De én innen oda úgyse mehetek, Summás legény vagyok, százat szeretek. Volt olyan kedves játék is a két fonó között, hogy megbeszélték a fonó fiataljai, hogy játszanak lakodalmast. Az alvégi fonóban volt a vőlegény, a fővégi fonóban pedig a menyasszony. — Panna néni tud erről is jóízűen mesélni. A lányok játékai külön napokon voltak, amit már meg is em- „Csizmavarrás" lítettem. Bezárkóztak és játszottak: „csizmát varrni". Levették a csizmáikat, átkötték a szoknyájukat, szemben ültek egymás mellé szorosan, úgy, hogy a lábuk a másik fara mellett legyen. Az egyik hanyatt feküdt, felemelte a két lábát, a másik ülve maradt, fogta a csizmát, jó nagyot a fenekére húzott így kiáltva: — „Varrjuk a csizmát, varrjuk, alaposan jól megvarrjuk!" Utána lefeküdt az, aki ütött, most az ütött, aki kapott és az kiáltotta: — „Varrjuk a csizmát, varrjuk, alaposan jól megvarrjuk!" Érdekes volt, biztosan sokat lehetett nevetni rajta. Én nem játszottam, csak hallottam édesanyámtól. 20 lány leült a földre párosával, 10 erre, 10 arra lábbal. Egyszer az i6* 243