Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

A fonóhoz illő ez a téma, hiszen ott történik sok-sok párválasztás, még akkor is, ha kényszerből született is az. Akinek akaratán kívül történt a házassága rosszul, annak a fonó azért volt jó, hogy addig is együtt lehetett azzal, akit szeretett. Az együtt töltött napok emléke elkísérte a sírig. Olyan volt az a fonóbeli élet a fiatalok között annak idején, amit Játékok egymás szórakozására teremtettek. Egy falu fiatalja egybefonva teremtett magának kultúrát minden nehézség leküzdésére, majd tovább adta. A játékai egyszerűek, amit az életből merítettek és azt humorosan utánozták. Akár temetést, akár lakodalmat, jósasszonyt, kuruzslót vagy cigányt alakítottak. Ha egy eleven, 10 éves gyerek bement közéjük, mert a kíváncsisága bevitte, azt cifrán elintézték! Kivitték a cselesznek alá és kikormolták. Utána bevitték, kimázoltatták vele a ház földjét, taktust énekeltek hozzá néki: 1G Studia Comitatensia 4. 241