Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)
csóbb, azt kukorica pántlikának hívták, annak 30 ! —40 fillér volt métere. Azért hívták kukorica pántlikának, mert gyenge minőségű volt. Ezt úgy értettük, mint az étkezésben a búza és a kukarica közti különbséget. Divat volt még a váci szélű szalag, annak 80 fillér volt métere. Az idősebbek értékelték még a dabas pántlikát is, mert abból kellett a vőlegény bokrétájához is a csokrot kötni. A csokor hossza kb. 150'—170 cm volt, a vőlegény magasságától függően. A dabas szalag váltotta fel a vőlegény nyakravalóját, ami 1900 körűiig volt divatban. Az újmenyecske aranycsipkés féketőjét 8—10 cm széles, piros, fekete, zöld vagy kék színű, 2,5 m hosszú dabas szalag díszítette. Ezt még lánykoromban láttam. Én már nem viseltem. Legtovább temetések alkalmával viselték, fátyollal, amikor a fiatal menyecskék fiatal embert vittek temetéskor a „szentmihály lován". Ezt, a temetéskor viselt fehér fátyolt kölcsönkérték a temetéshez, olyan asszonyoktól, akik ebben esküdtek. A lányok szalagos koszorúban esküdtek. Fátyolban pedig a megesett lányok (akiket fattyúmenyasszonynak neveztek), vagy az özvegyen maradt menyecskék esküdtek, mert nekik nem volt szabad feltenni a szalagos koszorút. Aki fel merte tenni más állapotban, azt nagyon megszólták. Még öregasszony korában is felvették neki. Hasonló volt a dabas szalag a váci szélűhez, mert mind a két fajta gyönyörű habos volt, csak a dabasnak a széle cakkos volt, a váci szélűnek pedig magába volt mintás a széle. Mégis, a dabas értékesebb volt árban és minőségben is. Nóta is volt a dabas pántlikáról, melyet édesapámtól hallottam, amit én is szerettem énekelni: Szárnya, szárnya, szárnya a fecskének, Jobb egy lánynak, mint száz menyecskének, Mert a lánynak befonják a haját, Fújja a szél a piros dabas pántlikáját, Menyecskének bekötik a fejét, Búval éli az egész életét. Bizony sokat kellett dolgozni azért, hogy fújja a szél a szalagot. Akkor mikor 70 fillér volt egy napszám, és volt olyan édesanya, akinek négy-öt, sőt hat lánya is volt. Ezeknek is be kellett fonni a hajukba a pántlikát. A hajba való nagy bokor szalag 2,5 m volt, a fonatba való ugyanennyi. A fonathoz tartozik még három ág csavargató, amibe a haj volt csavarva, hogy a fonatból ki ne csússzon. A fonat végére egy 50 cm-es keskeny bokor volt tűzve. A nyakba való galárisra szintén 75 cm-es szalagból készült bokor volt tűzve. Ez volt egy ünnepi garnitúra. Ilyen garnitúrából legalább öt-hat kellett. Első vasárnap, második, harmadik, negyedik vasárnapon mindig más színűt kellett felvenni. Ezen kívül kellett egy nagy ünneplő, amit csak újév, húsvét, pünkösd, búcsú és karácsonykor vettek fel. Ezen kívül még volt a nagyböjt és a gyász, amire szintén más kellett. Lányok öröksége Nagy szó volt a pántlika, örökségi tárgynak számított, különösen a rózsás vagy dabas szalag. Bizony meg is örökölték a testvérektől, vagyis egymásra hárult. Sőt az elsőszülött lány megörökölte az anyja ruháját. Én még ebben is nincstelen voltam, mert édesanyámtól még madzagot sem jussoltam, mert a testvéreim elszaggatták. Az 18
