Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Násznagy uram azt akarja, Háljak vele az éjszaka! Három tepsi túróslepény, A vőlegény málé legény ! Énekeltek is: Akkor szép az erdő, mikor zöld, Mikor a vadgalamb benne költ. Mert a galamb olyan mint a lány, Sírva jár a legények után. Ezt a kerek erdőt járom én, Ezt a barna kislányt várom én, Ez a barna kislány viola, Én vagyok a vigasztalója. Énekszóval, kurjongatva mentek az esküvőre, onnan vissza. Utána megebédeltek. Terített asztal várta őket. A menyasszonyt még visszahozták az anyai házhoz, ott ebédelt a nyoszolyólányokkal. Friss gulyásleves, pörkölt, szintén sütemény, bor az ebéd. Ezeket a vőfény vicces versek mondásával felszolgálta : Itt a finom leves, harminchármán főzték, Aki eztet megkóstolja, százhúsz évig elél! Utána jön borjúpörkölt, gyönge szegény pára, Harminc éve, hogy az ugart gyönge lába járta. Hozom aztán a bodakot, a szakácsné nagyon büszke rája. Dagasztotta három éjjel, fáj is a bokája, Kézzel rázta a szitáját, lábbal dagasztotta, Aki nem bírja megrágni, áztassa be borba. Humorosan énekelve meg is ebédeltek. Utána mulattak tovább, addig, míg nem jöttek a menyasszonyért. Ezt igen várták, mert elbújtatták a menyasszonyt, sőt nem is akarták a vőlegényt és kíséretét beengedni. Erődítménnyel álltak szemben, mert szalmakötéllel bekötötték a kaput. Nagyszál csalánnal körülfonták. Rengeteg rossz edényt hordtak elébük, hamuval megtöltve. Előkerült fegyvernek a seprő, meszelő, cséphadaró, gereble, kenyérsütő lapát, szénvonó, ki mit tudott, azt fogott. Ahogy a kapuhoz értek a vőlegénnyel, ott állt az egész násznép. Először türelmesen megálltak, énekeltek, kiabáltak: Szép menyasszony gyere ki, Vár a párod ideki! Örömanya gyere ki, Vár a vejed ideki! Három tepsi túróslepény, A vőlegény derék legény! Esküvői ebéd Menyasszonyért jönnek 191