Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Sok szép nótát énekeltek, amíg odaértek; attól függött, milyen távol lakott a menyasszony. Odaértek, bebocsátást kértek : Nyisd ki kis lány kapudat, Üzenettel jöttünk, A vőlegény részére inget követelünk, Nincsen neki ruhája, elveszett a gatyája, Mivel menjen teveled az Isten házába, De messziről jöttünk mink, Izzad rajtunk gatya, ing, Vőlegénynek nincs szegénynek, Adjanak, ha jószívűek, Bokrétát is kérünk mellé, Ez vidámítja a kedvét, Ijjújújújújújújú ... A nyoszolyólányok kedvesen fogadták őket. Terített asztallal várták. Míg lakomáztak, addig összeszedték a kalapjaikat és aranyporos rozmaringgal díszítették ki. Ezért kaptak borravalót tőlük, vagy zsebpénzt. Feldíszítve vitték a vőlegény ingét tányérba téve. Bokréta a tetején, piros-dabas szalaggal átkötve, amely méter hosszan két ággal lógott le a tányérról. Hazaértek vidáman, átadták a szerzeményt. Hosszú utat megjártunk, Arany bárányt találtunk, Kedves volt, mint a rózsa, Ezt küldte ajándékba, Ijújújújújújú... Délelőtt általában minden vendég befutott, mert délelőtt tartották az esküvőt. A községházhoz mentek előbb, aztán a templomba. Mielőtt elmentek felöltöztették a menyasszonyt, elbúcsúztatták a lány188