Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Egy igazi galgamácsai lakodalom úgy kezdődött, hogy a keretes Kendőlakás megvolt, sőt ki is hirdették őket háromszor. Utána jött a kendőlakás. Ez a mostani eljegyzés. Ott a közeli rokonok vettek részt. Keresztszülők, új nászok, nagyszülők, nyoszolyólányok, vőfény. Itt kapta meg a vőlegény a jegykendőt, régebben a nyakravalót is. Ez fekete selyem, rózsáskendő volt. A jegykendő pedig tiszta fehér, hímzett kendő. Mindkettőjük neve bele volt varrva pirossal, és egy ötágú korona, szintén pirossal. Ezt az ünnepélyt a menyasszony háznál rendezték. Iszogattak a fiatal pár egészségére. Terítés is volt; azt mindenki a maga tehetségéhez mérten készítette. Mielőtt a lakomát elkezdik, a menyasszony átadja a jegykendőt: Menyasszony: íme a jegykendő, szívem záloga, Átnyújtom, ígérd meg, nem hagyod el soha, Nevemet átadom, tiédet megkapom, Jóisten sokáig bennünket megtartson. Köszönöm a kendőt, szívem adom érte, ígérem, te leszel szemem drága fénye, Kicsi feleségem, életem reménye, Te leszel, ha elviszlek az oltár elébe. Mindezeket haliám, tanú vagyok rája, Ebből aztán ne essék senkinek sem kára, Boldogságtok égig érjen, ne legyen határa, Ti legyetek e világnak legboldogabb párja. Menyasszony: Átadtam a jegykendőt, Találtam érte szeretőt, Elhagyom érte anyámat, El a jó édesapámat. A házigazda lelkesen, boldogan kiáltja: — „Mindenki a poharát ürítse e párra. Kívánjunk sok-sok boldogságot, esztendőre ringóbölcsőt, jó atyafiságot!" Erre hangos megjegyzésekkel kiáltozik az ablaknál álló nézősereg. Odacipelték régen a tilót, amivel a kendert tilolták, azt pattogtatták. A guzsalyat is a földhöz csapdosták és így szövegeltek : A mi lányunk jó szövő, jó fonó, Csak a segge truttyogó ! A mi lányunk úgy tud fonni, Hogy az ura nem megy inni! A ház főggyét kimázojja, Hogy az ura megbámujja! Pendőt, gatyát jó tud mosni, Legényre is kacsintani! Vőlegény : Násznagy: 183