Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

77. hoz. Másnap a templomban kihirdették az egész nép előtt a házasságkötő jegyesek neveit és szándékát. Ezek voltak a nagy újságok a faluban! Erről beszélt mindenki! Levonták a véleményüket róluk. Bármilyen szép és tehetséges volt a lány, ha nem volt neki vagyonkája, olyan fiúhoz nem mehetett, akinek valamilyen kis vagyona is volt. Általános volt az érdekházasság. De érthető is, rettenetes nehéz helyzetben éltek azok az emberek, akiknek az uradalmakra kellett számítani. Sokat dolgoztak csekély keresettel. Ha ruházkodott, akkor koplalni kellett. Volt olyan cselédember is, aki igen ügyes taktikával dolgozott. Egy-két gyermeke volt, sokat iparkodott. Az úgy 10—15 évre bekerült a faluba, vett egy kis házat és arra törekedett, hogy két-három db földecskét vehessen, amit az övének mondhatott. De ehhez sok gyermeknek nem volt szabad lenni ! Akinek három—öt gyermeke volt, az úgy is halt meg, ahogy elindult az életben. Ezért úgy is nevelték már a szülők gyermekeiket : „Olyan élettársat keress, fiam vagy lányom, hogy annak is legyen egy kicsi, neked is egy kicsi, két kicsi összekerül és lesz egy nagy belőle. Vállaltok hozzá bérbe vagy felébe, mégis magad ura, gazdája leszel." Ha ez közös megegyezésként történt, nem is volt baj a házassággal. Ez is kellett a boldogsághoz! 181