Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

JOJrbr .. а Кх*л\л- 1>*П4Г iuxM^f ÜWWWW^ »JfosL 70. f£nUv*L %*uw» *^*' hantot (tartalék kasza) is tesz fel, mert ha netán eltörne valamiben akkor azután megállna a tudomány. Volt még pótlásnak kaszatakaro es kaszakocs, mert ezek törhettek a legkönnyebben. Amikor menetkészen voltunk az aratásra, itatta apám a lovakat HL ТГ-fb ^ ,

Nekem keüett bef0gni segíteni

" Be is tudtam e

f.

e

++ ./ k

°

rom °

ta f0gni őket Csak nem volt nagy tekintélyem előttük mert a fejüket le nem adták, hogy a fejedzőt a fejükre akasszam Befogni így kellett: A rúdhoz álltak a lovak, először a nyaklót tesszük a fejükre vagy tartóláncot, amelyet a hám elején álló vaskarikába kell becsatolni. Utána feltesszük a fejedzőt a fejükre, egybe a zablaval Felcsatoljuk a hajtószár végét a cigliszárakat, amelyet keresztbe kell venni és így, ha meghúzzuk a hajtószárat, egyfelé mennek a lovak. Ezzel vannak egymáshoz vezényelve. Becsatoljuk a haiesTész ' УПек a Vége fÖnn Van a k

°

CSÍn

' №ak

^

k - -trángot mítntt

Z

a

elí

b

ek 1°!

tak

+ f

tal

f

ban a

P

ám lovai. Addig törte őket és idomította, hogy kénytelenek voltak rendet tanulni. Én is mertem őket etetni, segítettem befogni, majd kifogni. merxem oKet *«i ,

Ügy

.^tott édesapám: _ „Vigyázz fijam arra, hogy a ló fejjen tőled, mindig szójjál rájuk, ha közelükbe érsz. Ellenkezni, jáccan" nem szabad velük, csak komojan mindig. Ha szóra hajló azT lat, es jol végzi munkáját, meg lehet szeretni. Nagyon jól esik az neLovasfogat 167