Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

volt vasalva. Szép ráncos szoknyában sorakoztak a Galga partján lefelé. Azért mentek fel a partjára, hogy onnan megismerjék a hozzájuk tartozókat. Nem lehetett tudni mennyire haladtak a kaszálással és melyik felén lehettek a Galgának. Minden rét végén letelepedtek az ebédhez, ha nem volt fa a közelbe, hogy annak az árnyékába ültek volna le. Ilyenkor jobban főztek, általában húsfélét, mert a kaszálás nehéz munka. Volt olyan ember aki azt mondta — bár egy hónapig tartana a kaszálás, mert ilyenkor jól főznek az asszonyok. Ez így is volt. Alig értek haza az ebédvitelről, kezdték az uzsonnái csomagolást (kolbászt, szalonnát) azt is vitték utánuk. Igen kedveskedtek a férfinépnek. Két-három napig tartott a kaszálás. Ide illő nóta: A mácsai gulya járás, Jaj, de nehéz a kaszálás, Könnyebb száz lányt megcsókolni, Mint egy hosszú rendet vágni. * Vagyok olyan legény mint te, Vágok olyan rendet mint te, Ha nem hiszed gyere velem, Fogd meg az én kaszanyelem. * Széna, széna, széna terem a réten, Lekaszálom a babámmal a héten, Ö fogja a sűrű rendet utánam rázni, Nem is fogok tőle soha elválni. Ahol legények kaszáltak, szólt a nóta, fütyültek, énekeltek. Az egymás mellé került legények mindjárt a lányokat figyelték. Érdekes szokás volt, ha lányok jöttek arra, ahol két legény vagy több állt, mindjárt köhögtek. Ez volt a jelszó. De nem igazi köhögési módszerrel, hanem olyan felkiáltó befejezéssel. Ha ilyen köhentést hallottunk, körültekintettünk, honnan jön a hang és kitől. Kaszálás után jött a forgatás. A lekaszált rendeket kellett megforgatni, hogy gyorsabban száradjanak. Csakhogy azokban a napokban van ám Medárd, amikor kezdődik a szénakaszálás! Ha Medárd napján esik az eső, 40 nap fog esni. Volt ilyen is bőven. Ha végigértünk délelőtt a forgatással, délután kerekedett egy nagy felhő, megzördült az ég, futott is az eső! Másnap forgathattunk újból. A forgatás és a gyűjtés szintén olyan ünneplős ruházatban történt. Érthető is, hiszen a falu ott dolgozott a réten. A lányok és a menyecskék csak gereblyéztek, a férfiak pedig viliáztak és petrencéket raktak szénából, amelyet aztán kocsira raktak és hazahordtak kazalba. Petrencét is szépet, takarosát kellett rakni. Jól alá kellett vágni a földnél, vagyis a gereblyével az alját jól befelé veregették, Forgatás Gyűjtés 11 Studia Comitatensia 4. 161