Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

már nem győzött rá felelni, ami még biztatóbb volt. „A kert végén van már fiam, majd csak ideér." Ha nagyon közel volt, akkor: ,,az ablakon les be, csak nyugodt legyél." 6. SZENTIVÁNI TUZUGRÁS Pünkösd után a jelesebb nap Szent Iván napja volt. Az ide kap- Tűzrakás csolódó szokást én már csak láttam vagy háromszor, négyszer, de nem volt a mi időnkben. Láttam, hallottam az utána járó zsörtölődéseket. amiket a kárt szenvedett gazdák rendeztek. „Elhordták azok a bitang lányok a sövényem!", „a Juhász gátam", „a kerítésem" — ki minek nevezte. Ellopták a kukoricaszáram, az ízékem. Este odaültek azok a gazdák őrizni dolgaikat, akik közel laktak a tűzrakás helyéhez. Ha mentek a lányok, mert fogyott a tüzelő, bizony volt hadd el hadd! Bottal ütlegelték őket, vagy a kutyát uszították rájuk. Egy hétnek előtte hordták már a lányok a tüzelőanyagot, oda, ahol a tüzet ugrálták. Két helyen ugráltak : a falu alsó szélén és a fölsőn. Homokpart volt az alsó. Szilváshegy a másik. Egymásnak kiabálták a heccelő szavakat. Legények ebbe nem avatkoztak bele, esetleg segítettek rőzsgyét vagy bármi tüzelőanyagot vinni. Kukoricaszár égett a legjobban. Júniusban át van már száradva, mint a szalma. A szomszéd községbeliek azt hitték, hogy tűz van Mácsán. (Érdekes! Ott kuporognak a Galga völgyében egymás mellett a falvak 6—4—3 km-re, és mégis ennyire különbözőek és eltérőek a szokások.) Este 8 óra után, 9 előtt kezdtek ugrálni. Jó nagy tüzet raktak, Tuzugrás körbeállták, mintha valami varázsigéket szórnának rá, énekeltek: Nincsen rózsa, lehullott a levele, Meghűlt az én babámnak a szerelme, Ha meghűlt majd tűzre dobjuk, Azután meg eltapossuk, A fene sem könyörög egy legénynek. 155