Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Élvezetes volt, ha a távolabbi fánál állóval cseréltünk, mert akkor volt kavarodás, ide-oda futkostunk, míg helyre kavarodtunk. Ha valaki elesett, megütte magát, akkor a többi így kiabált: Bib máj, ökör máj, Ha összeforr majd nem fáj ! Még van egy érdekes labdajáték, amikor egymás hátához ver- Hátbavágócska tük a labdát : Ez a hátbaverőcske vagy hátbavágócska. Egy előre Két kettőre Három hatra Hat kilencre Üsd ki tízre Tizenegyre és még egyre Tejfő, nyald fő, Szaladóra, puffantóra, Puffants egyet a hátára, Hadd menjen a másvilágra, puff. Ezalatt egymásnak dobáltuk a labdát, s a végén valakinek a hátához dobtuk. így hátbavágócskáztunk : kört álltunk, az állt a kör közepén, akit soha nem ért a labda. Az pedig kint állt, akit sokszor hátbavertünk, és ő most visszaadhatta: Diri, dara, Húzzad hátba Fusson rája Te leszel a Nyertes nála, Durr! Ha beért előtte, akkor nem kapott, de ha nem, akkor újból ő ütött. Mindenkit ki kellett sorban verni. Büdös tojást is játszottunk. Szintén kör állt, közepén állt a büdös tojás. Körön kívül járt a gazda, a büdös tojás készítője. Egy zsebkendőt összeköttünk és a körön kívül álló tolvajként járta a kört, és valakinek a háta mögé leeresztette a zsebkendőt. Hátra nem volt szabad nézni a kört állóknak. Aki nem vette észre, hogy a kendő a hátánál van, az lett a büdös tojás. Ha észrevette, felkapta a zsebkendőt, s elkezdett szaladni a gazda után. Ha utolérte és megverte a zsebkendővel, ő lett a gazda, az előző gazda meg a büdös tojás. Kettesével álltunk kört, egymás hátánál. Egy meg járta a kört, amikor elmondta a versét, valaki elé állt. Ekkor a hátsó kezdte a verses éneket járni. Mindenki énekelt: Újváron van egy kápolna, Újváron van egy libidomi labda, Labdái de, libidomi kápolna, Büdös tojás Újvári szamaras 141