Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Pásztor : Édesanyám ! Anya: Mi a bajod? Pásztor : Éhes vagyok. Anya: Gyere haza, enni adok Pásztor : Nem lehet, nem lehet Anya: Miért? Pásztor : Farkas a berekben Anya: Mit eszik? Pásztor : Kosfejet Anya: Mibe mosdik? Pásztor : Cintányérba Anya: Mibe törülközik? Pásztor : Piszkos pelenkába Haj haza ludaim! Nagy sebességgel hajtja a pásztor őket haza, de a farkasok kétoldalról támadják, el is fognak belőlük. Amelyikek megérkeznek, kezükkel boldogan röpdösnek és újból sort állnak. Utána megszámolja őket a pásztor és a mama. Felemelik a kezüket, mint a bújbújnál és kezdődik a számolás: 1, 2, 3, 4 stb. Kérdi a mama: — Két hamvasos, gangos ludam, hová lettél? Pásztor: Egész biztos a Galgába fürdöget még. Anya: Hajtsd a többit, gyorsan hozzad vissza őket Pásztor: Hajki liba, fussuk be a legelőket, hajki ludaim! Azután kezdődik elölről. Ezt addig folytatják, míg el nem fogják az összest, amikor elfogy az egész, megy keresni a pásztor. Beköszön a pásztor és a mama a farkas komához. Mama: Jónapot, jónapot farkas komám! Pásztor: Ludaim, ludaim nem láttad-e? Farkas: Láttam, láttam, arra mentek a tejúton. Mama: Hány lépésre, hány mérföldre van az ide? Farkas: Körülbelül tizenötre, meg egy félre. 1, 2, 3, 4 stb. Panna néni hová megy? — Nem megyek én messzire, csak a falu végére, ott azután megállok, forgószélre felszállok, libáim megtalálom. Papaj, papaj, papajkám, merre vesztél állatkám? Kétszer elmondják. (Mire a libák tapsolni kezdenek) : Mama: Farkas koma, mi csörög a padláson? Farkas: öreganyám diót tör. Mama: Nocsak, nézzük meg (félrelöki), arra kitörnek a libák és a farkasokra rontanak, megfogják — giga, giga —, azzal viszik őket a várba. 136