Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

I. Falum és életem Gyermeki emlékeim gyöngyfonala innen Galgamácsáról indult és ide is vezet vissza. Mivel szüleim idősek voltak, nekem úgy kellett cselekednem, ahogy ők parancsolták. Hiába születtem a huszadik század elején, nevelni az 1800-as évek szellemében neveltek. Ügy kellett ünnepeljek, úgy kellett imádkozzam, sírjak vagy nevessek, ahogy ők engedték. 1919. január 6-án születtem Galgamácsán. Iskolai végzettségem Születésem hat elemi. Szüleim földművesek voltak, 10 hold föld volt a birtokukban. Édesapám 1872. november 2-án született, neve Dudás Ferenc. Édesanyám — Szabó Erzsébet — 1879-ben született május 15-én Galgamácsán. Házasságot kötöttek 1896. október 12-én. Hat gyermeknek adott a jó anyám életet. Én voltam a legfiatalabb. Kései gyermekként születtem. Testvéreim elhaltak, — egyedül maradtam —, így én lettem a szüleim eltartója. Nekem is minden gyönyörből jutott, csak egészségből kevés. Nem panaszkodom, mert én többet bírtam így is dolgozni, mint sok egészséges. Szerettem is dolgozni, és szeretek máig is. Minden évemet megköszöntem a gondviselésnek, mert az a gondolat kísért mindig, hogy nékem is menni kell a testvérek után. Nagyon, nagyon szerettek a szüleim, én is őket. Féltettem is életüket, na meg árva sem szerettem volna lenni. De meg is lett a jutalmam. Szerethettem őket sokáig. Ez az életem legfőbb értéke, és büszke vagyok rá. Az volt a vágyam, hogy legalább addig éljek, míg őket eltemetem. Negyvenhét éves voltam, amikor ez bekövetkezett. Én addig Julókám, kislányom becenevet viseltem, az utolsó sóhajukig. Az én gyermekkoromat nem hasonlíthatom a pajtásaiméhoz. Én el Gyermekkorom voltam halmozva édességgel bőven, csak ruházatom nem volt úgy, mint a többinek. Drága édesanyámnak ideje, türelme, lehetősége sem volt, hogy engem „cicomázzon". Nem is tudta szegény úgy, mint a fiatal édesanyák. Pajtásaim szülei harmincévesek voltak, az enyém ötvenéves. Édesanyám nagyon szép arcú, szerény, jólelkű, szűkszavú asszony volt. Sokat betegeskedett. Igen. Voltak néki testi, de lelki fájdalmai is. Későn születtem, és bizony, mondogatta szegény, hogy szégyenletté, amikor engem hordott. Ö árva lány volt. Hároméves volt amikor apját elvesztette. Édesanyját megrúgta a ló, néma maradt, olyan egészséggel, hogy gyá13